KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika?

Korompai János

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Egyre növekvő csodálkozással olvastam a Filmvilág 1980/4., 5., 6. számaiban folytatólagosan közölt, a hazai játékfilmstúdiók munkásságáról számot adó, azt értékelő cikksorozatot. Az első két cikkben még bőven akadtak rokonszenvesen kritikus megjegyzések, a harmadik cikk azonban több olyan magyar filmet is megdicsért és fontosnak minősített (szerintem kritikátlanul túldicsért), amelyekről néhány hónappal korábban a Filmvilág is alaposan elmarasztaló bírálatokat közölt. Mármost a Filmvilág melyik számának higgyek? Hogy most minden megjegyzés nélkül – még a máskor bevált, a vitát tudatosító „Pro és kontra” jelzést is mellőzve – közreadják ezeket a dicshimnuszokat, ez vajon azt jelenti, hogy revideálták korábbi kritikus véleményüket, és néhány hónappal később sikerült alkotásoknak minősítik azokat a filmeket, melyeket előbb levágtak?

 

Korompai János

egyetemi hallgató, Budapest

 

 

A vitatott cikksorozattal eszünkben sincs visszavonni kritikáink bíráló megjegyzéseit: annak ellenére, hogy – amint ezt többször leszögeztük nem hisszük tévedhetetlennek kritikusainkat (szerkesztőségünket) az egyes filmek megítélésében. A cikksorozat, amint azt állandó felcímével „Számvetés és önértékelés” is jelezni kívántuk, a filmeket létrehozó alkotóműhelyek véleményét, szándékait, belső értéktudatát tükrözi; ezért szerepelt a cikkírók neve alatt funkciójuk, a filmkészítés folyamatában betöltött szerepük megjelölése is. Mindenképpen érdekesnek és tanulságosnak véljük megismerni a stúdiók vezetőinek (vezetőségének) véleményét a saját műhelyeikből kikerülő filmekről; akkor is, ha a kívülálló, kritikus szemlélő gyakran nem érthet egyet a film gyártóival. Ezért is tervezzük, hogy a későbbiekben visszatérünk az utóbbi időszak filmtermésének problémáira; ahol szükségesnek látszik, természetesen polemizálva a stúdiók egyikének-másikának önértékelésével.

 

A szerkesztőség


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7780