KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Piedone Egyiptomban

Sólyom András

 

Aki már látott Piedone-filmeket, tudja, mit várhat. Nem zsákbamacskát vesz, a biztos áruért megy moziba. Nevetni akar, izgulni akar, bunyót akar látni, és erőt, bátorságot akar meríteni a legyőzhetetlen Piedone (alias Ritzi rendőrfelügyelő, a nápolyi rendőrség világutazója) élményeiből, aki reális világban forgolódik.

Ugyanabban, ahol a mozinéző? Persze, csak látszólag. Mert mesevilág ez, ahol az irreálisan megnövelt képességek, helyzet-megoldások uralkodnak. Ettől mese a mese, és élvezet az, ami szórakoztat.

Ezúttal Egyiptomba kerülünk, ki tudja, miféle vonzások eredményeként. Persze lenyűgöző a látvány! És miért is ne? Egy olajtársaság vezérkara rejti a gonoszt: Piedone-nak jócskán akad dolga. Térül-fordul és hetet vagy akár hétszer hét ellenfelet is leterít. Fantasztikus ütései végzetesek. De ez kell is, mert egy megátalkodott olajmágnás ügynök-rendszere, mesés testőrsége folyton-folyvást az életére tör. De ő az igazságot keresi’! A filmben ez egyértelműen szeretnivaló az egyértelműen rossz ellen harcol.

Piedone egyre többet tud meg az olaj körüli sötét ügyletekről: akinél az olaj, annál a hatalom. A küzdelem egy tudós titkának kiderítéséért folyik, aki feltételezi, hogy a világnak azon a pontjain, ahol az általa felfedezett különleges bogarak élnek, olaj rejtőzik a föld mélyében.

Az olajtársaság és Piedone harca természetesen megnyugtató befejezéssel ér véget. Természetesen. Lehetne másképp?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7499