KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Emil, a komédiás

Koltai Ágnes

 

Bob Fosse méltán sikeres Kabaréján felbuzdulva Joachim Hasler is a könnyed szórakozás és felejtés világában, a kabaréban ábrázolja a fasizmusba rohanó Németországot. A film cselekménye – bevallatlanul – Alfred Döblin ismert regényére támaszkodik. Emil Damaschke életének néhány mozzanata kísértetiesen hasonlít Franz Biberkopféra, a Berlin,Alexanderplatz főhősére. Az első világháborút követő infláció, munkanélküliség Németországában Emil, a „művész” biztos pénzkereseti forrásának elvesztése (a kabaré, ahol dolgozott, gazdát cserél, s új főnöke nem alkalmazza) és megalázó munkák után zöldségkereskedők mellé szegődik. De mint Franz Biberkopf társai, úgy az övéi is jól jövedelmező lopással foglalkoznak a fáradságos kereskedés helyett,s egy útjuk során Emilt is letaszítják a robogó kocsiról. Szerelmét, Idát is úgy veszti el, mint Biberkopf: bosszúálló vetélytársa megöli. Emil éppoly naiv és tudatlanul hiszékeny, mint Döblin hőse, neki is ez lesz a veszte.

Amíg a film Döblin nyomdokain halad, viszonylag érdekes. Hasler kismesterhez illő igyekezettel követi a regény cselekményét, illetve építi bele kabaréjának mindennapjait. Történelem-magyarázata, a fasizmus térhódításának, emberi-pszichológiai motívumainak ábrázolása azonban felületes és hiteltelen. A kabaré egykori tulajdonosai és társai közönséges bűnözők, akik gyorsan és látványosan barna egyenruhát öltenek, antiszemiták és kommunista-gyűlölők lesznek, mert a mulatót egy zsidó bankár megvásárolta.

Hasler fasizmust példázó figurákká „növesztette” őket anélkül, hogy a lumpenelemek és a kispolgárok fasizálódásáról bármi lényegeset elmondott volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7283