KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Vízesés fia

Bognár Éva

 

A Vízesés fia, Sam, egyszerű fehér ember, aki minden akadályt legyőz, amit a nagy Természet állít elé.

A „fehérek nem járta” vadnyugaton vándorol, s eközben többször is megtámadják, hol a tigrisek, hol a farkasok, hol az indiánok. Sam természetesen mindig kiszabadul hűséges kutyája segítségével.

Ezen veszélyek és a belőlük való szabadulások egyre monotonabbá váló sorozatából áll a film, amelynek egyetlen feszültebb pillanata sincs. Minden akciója lassú, vontatott, és nevetségesen gyermekded.

A rendező talán úgy gondolta, beváltja a régi receptet, amely szerint állatokat szerepeltetni már fél siker, de azt elfelejtette, hogy akkor annak az állatnak valamilyen sajátos tulajdonsága kell legyen. Az ebben a filmben szereplő kutya ugyan okos tekintetű és hűséges, de nincs egyénisége – bár még így is az ő alakítása a legemlékezetesebb.

A film nézhetetlenül unalmas, és ezen még a szép amerikai tájak sem tudnak segíteni. Éppen ezért nem fogom a tábortűz mellett Vízesés fiának legendáját mesélni, hiába szólítottak fel erre a film végén, legfeljebb óva intek mindenkit attól, hogy megnézze ezt a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7186