KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A két rodeós

Harmat György

 

Nehezen tudnám eldönteni, hogy Dean Reed író-rendező-főszereplő melyik minőségében végezte rosszabbul feladatát. A film „tucat”-története közismert (többek között a remek Papírholdból): a hősnek hitt, de egyáltalán nem hőshöz méltóan viselkedő főhős végül mégis hőssé lesz. A cselekmény szerint addig próbálja lerázni magáról a ráakaszkodó leánygyermeket, míg az meg nem szereti. A rendezés színvonalához pedig néhány adalék: a verekedések rosszul koreografáltak ; a felhangzó dalokat nagyzenekar kíséri, ám a képen legfeljebb gitárt és nagybőgőt látunk. Rossz ripacskodással lep meg bennünket az a Václav Neckar, aki már pályája kezdetén oly kiváló volt a Szigorúan ellenőrzött vonatok főszerepében. Reed színészi munkája olyan, ahogyan ír és rendez. Énekel is a filmben. A hangja jó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6621