KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagy durranás 2.

Tamás Amaryllis

Fergeteges bohózat Szaddam Huszein és az amerikai szabadítók elemi ösztöntől vezérelt állatfarmjáról, Chaplin Diktátora új, korszerűbb köntösben. Csak ezúttal az olajkútöngyújtót csattogtató, falafelt falatozó, horogkeresztes pizsamában pompázó Vezér mellett kiemelt szemléletességgel ábrázoltatik a konform engedelmesség megtestesítője: a húsdarálóba hősies elszántsággal masírozó rambók tömege is. Nem a múlt, hanem a történelmi jelen panoptikumában járunk. Az éppen aktuális – fasizmus gyűjtőfogalom alatt rendszerezhető – elhallgatások, önigazolások, torzítások vastag burkát bontogatjuk, hangos bruhaházással. Gyilkos-cinikus öniróniával trónfosztatik az ész. Az omnipotens Atya – a hatalom szezámkapujában – az előítéletes kultúra hagyományos szimbóluma. A középszerűség bársonyszékbe kapaszkodó géniuszai itt sertepertélnek köreinkben. A „tömegember” legtisztább megtestesülési formáját fedezni fel bennük: a banális Gonoszt (a zsarnoki férjet, a hatalommániás apát, a basáskodó főnököt, a hipnotizőr szektavezért, a keménykezű államférfit). Gyászra való képtelenségünk, hárításaink – jelenkori realitások. Ahogy cinkos vigyorgásunk is az, legyen szó (vagy kép) a hatalmi tébolyodottság emocionális pestiséről, a trambulinról Rambójára vetődő Ramada kisasszony szerelmi vehemenciájáról, bodybuildingező, szteppelő szerzetesekről, a szolgálati kocsiban szoftpornó-stúdiót működtető sofőrről. Csak a fáradhatatlan ötletsziporkák parádéja múltán dereng föl: a pösze Szaddam és alteregói fájdalmasan igaz gegek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=646