KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy szerzetes szerelme

Gáti Péter

 

Modern, filmes legenda-rekonstrukció Dorotej orvos-szerzetes 1300 körül játszódó története. Historikus és kalandos ez a film, anélkül, hogy a látszatigazságoknál és -jelenségeknél mélyebbre hatolna. Csupán a történelemkönyvek „középkor”-fejezetének illusztrációját nyújtja a nézőnek. Feltűnnek – a tanultakkal egyezően – a korszak két társadalmi osztályának reprezentánsai. Az igénytelen paraszti életet élő földesúr – hűbéreseivel, obligát várával és hervadóan szép, boldogtalan feleségével –, és a röghöz kötött, a pallosjognak kiszolgáltatott szerencsétlen jobbágy. Nem feledkezik meg a rendező az egyházról sem, fontos hangulati szerepet szán a misztikus légkörű kolostorok bemutatásának. Legendaszerűen befejezett jellemek, előre kitalálható és logikailag levezethető konfliktusok irányítják Dorotej sorsát. A füvekkel gyógyító barát a Jó inkarnációja, született humanista, és megjelenítése nem nélkülöz bizonyos krisztusi képzettársításokat sem. A szép tájakon megelevenedő üres egyházi liturgiák és világi események hol naturális ábrázolásban, hol meg légies emelkedettségben mind a sötét, nyers, de szenvedélyes középkort hivatottak dokumentálni. Az ugyancsak emberi alakot öltött ősgonosz megakadályozza a harmónia és a boldogság eliziumának eljövetelét. Mert győz a rossz, s mert – ebben a filmben – ilyen egyszerű a világ. Mindezen szellemi és rendezői igyekezet ellenére a filmnek nem sikerült hitelesen felidéznie a középkort, s épp ugyanez okból kortalan értékei sem lehetnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/06 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6418