KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sok pénznél jobb a több

Harmat György

 

Amikor a film elején a főszereplő Sam-mel együtt egy túsz-szedéssel egybekötött bankrablás tanúi vagyunk, úgy sejtjük, véres, drámai krimit fogunk látni. Sam és barátja, Paul akciója azonban könnyed vígjátékként gyakrabban késztet szelíd mosolygásra vagy harsány nevetésre, mint körömrágós izgalomra. A két barát a hitelezők által kiürített lakásban telefon, villany – és munka nélkül találja magát. Semmijük nincs, csak adósságuk. Sok pénznél jobb a több? Semminél jobb a sok. Felkészülnek tehát a bankrablásra, játékfegyverekkel és sok-sok ügyetlenséggel.

Amikor a főcímlistán feltűnik Edouard Molinaro neve, biztosak lehetünk benne, hogy könnyen vagy kevésbé könnyen felejthető, de mindenképp jó mozi következik. Hiszen kellemes emlékeink vannak a rendező Mandarin című remek komédiájáról (amit a tévében láttunk Annie Girardot és Philippe Noiret főszereplésével) és az Őrült nők ketrece „furcsa pár”-jának mértéktartó ábrázolásáról. E mostani filmben is közös háztartásban él a két cimbora, de a nőcsábász Sam szexjeleneteivel Molinaro ezúttal siet bebizonyítani: „együttélésük” pusztán baráti és vagyoni (pontosabban: vagyontalansági) alapokon nyugszik.

Amikor a színészek nevét olvassuk a főcímen, nem tudjuk, mire számítsunk. Hamarosan kiderül: felnőtt a franciák kitűnő, új színész-nemzedéke. A kópé Sam alakítóját, Daniel Auteuilt az igen rossz Éretlenekben láttuk, charme-ja, színészi ereje ott nem érvényesülhetett igazán. A finoman szólva is elrajzolt arcú színésznő, Anémone tehetségére a Jobb ma egy nő, mint tegnap három című közepes filmben figyeltünk fel. A gátlásos, kopaszodó mackó, Paul megformálójával, Gérard Jugnot-val most találkozunk először.

Hatásos sztori, profi rendező, jó színészek: lecke arra, hogyan lehet egy egyre hihetetlenebb történetet hitelesen előadni. Hogyan kell mesébe átvezetni a szorongató problémákat anélkül, hogy a végére elfeledkeznénk róluk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/06 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6413