KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Herczenik Miklós (1930–1985)

Gaál István

 

Búcsúzni kell valakitől. Munkatárstól, kipróbált baráttól, vagy egyszerűen: tőle, Mikitől. Búcsúztatni őt mindörökre immár.

Szakmánk egyik kiválósága volt, bár a koporsóját szállító kocsi előtt gyászhuszár nem vitt selyempárnát tarkálló kitüntetésekkel.

Jellemző...

Szerényen, megbízhatóan, alázattal végezte munkáját. Képességeivel sohasem hivalkodott, mindig alárendelte személyes ízlését a látvány törvényének; szabatosan, pontosan világított, a jelenet hangulatának megfelelően.

Egyike volt Eiben István legtehetségesebb tanítványainak. 1954-ben végezte a főiskolát. 1955-ben már filmtörténetünk kimagasló egyénisége: Szőts István mellett készíti el életének első nagyszabású munkáját. A magyar dokumentumfilm történetében talán ez a legszebben fotografált munka. Kövek, várak, emberek...

1959-ben lép ismét a kamera mögé: a Gyalog a mennyországba az első játékfilm, amelyet fényképez.

Azután rendre sorakoznak filmjei; népszerű operatőr, divatja van, mint nálunk ez olyannyira szokásos rendezők, színészek, operatőrök pályáján.

Két alkalommal dolgoztunk együtt: a Zöldár és a Keresztelő című filmeket készítettük 65-ben, illetve 67-ben. Több volt, mint kivitelező; ötleteit, tanácsait mindig átgondoltan, és sohasem tolakodóan mondta el.

Saját ötletéből készült az Egy régi villamos című kisfilm. Ismeretterjesztő könyvet irt Bán Róberttel, megosztván mesterségünk titkait a nézőkkel.

A lexikon tanúsága szerint huszonkét játékfilmet fényképezett. Egy éve fejezte be a Palásthy-rendezte Kálmán Imre-filmet. Ez volt az utolsó...

Ötvenhatodik évébe lépett. A védett korba – tragikus hirtelenséggel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/03 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5867