KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mallorcai ember

Ardai Zoltán

 

Az egykor különös-friss tekintetű Bo Widerberg legutóbbi munkája alig emelkedik ki az átlagkrimik mérhetetlen özönéből. Nem a műfajváltás, valami más szürkítette el Widerberget: korábbi bűnügyi filmje, a Gyilkos a tetőn majdhogynem remekre sikerült. Ennek a mostaninak sincs semmi baja, csak a Roland Barthes-i punctum hiányzik nagyon belőle: bármiféle megragadó mozzanat, amiért emlékezhetnénk rá. Két nyomozó-főhősének arcát és mozgását már most is alig tudom felidézni, annyi rémlik azért, hogy rokonszenvesen mellőzték Starsky és Hutch kellemkedéseit. A történet kiindulópontja egy stockholmi bankrablás, amelyről kiderül, hogy nem egyszerű bűntény. A nyomozás szálai a svéd kormány egyik tagjához vezetnek, de olyan lustán és olyan kitaposott politkrimi-ösvényeken, hogy aki mindezek láttán nagyokat nyel izgalmában, az csak svéd honpolgár lehet. Nekünk, kívülállóknak csak simogató kellemességek maradnak, elsősorban a látvány olykori laza-finom dekorativitása: Widerberg-nek maradtak olyan stiláris erényei, amelyekkel talán nem is tudna leszámolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5802