KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hajsza szárazon és vizen

Schreiber László

 

A sokat sejtető, izgalmas cím nem túloz, inkább visszafogottnak mondható, hiszen nemcsak szárazföldön és vízen, hanem a levegőben is zajlik a hajmeresztő hajsza.

A színes, szélesvásznú szovjet film alkotói igyekeztek elkerülni a közérthetőséget veszélyeztető, homályos fordulatokat és a cselekmény feszessége ellen munkáló, dekadens piszmogást. Igyekezetük egyébként teljes sikert hozott. De hát miért is kell ezt cifrázni. A hamburgi menetrendszerű járat gépéről egy gonosz arcú, mindenre elszánt diverzáns ugrik ki, hogy megrongálja a kozmikus kapcsolatot biztosító antennát. Tiszta sor. Miként az is, hogy a rokonszenves határőr észreveszi a turpisságot, és a hívatlan vendég nyomába szegődik.

Ezzel meg is kezdődik a vérfagyasztó (máskor vérforraló) fordulatokban gazdag üldözés. Nos, aki azt képzeli, hogy a tengerentúli diverzánsok pipogya alakok, az jócskán téved. Alaposan melléfog azonban az is, aki a szovjet határőrök képességeit és felkészültségét becsüli alá.

Zil teherautók és gyorsjárású Zsiguli személygépkocsik rodeója, valamint egyéb technikai csodák párharca színesíti a hajszát. Kalandfilmről lévén szó, nem volna helyes elárulni a küzdelem végkimenetelét; legyen elég annyi, hogy az éberség, a találékonyság s a bátorság megfelelő összhangja biztos záloga a sikernek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4974