KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kalózok

Tamás Amaryllis

 

Minden kornak megvannak a maga „fény nélküli” Káin-emberei, a gonosz ösztönök kiírthatatlanok és változatlanok, legfeljebb az álcázási módjuk változik az idővel. Polanski 1986-os sikerfilmjében egy kalózban, Red kapitányban ölt testet a kegyetlenség, a csalfaság és fondorlat. Átalakulhat a világ, a társadalom, a kultúra, a Red kapitányban lakozó Káin azonban maradandó. Kinek ne volna egy igaz története elmegyógyintézetbe vagy elfekvőbe zsuppolt „felesleges” avagy „móresre tanított” rokonokról, válóperes vagyonmegosztásnak titulált, kiskanálig menő, a birtoklás mindenhatóságát mindennél többre tartó harácsoló csatákról, a közös gyermekek ürügyén a másik embert megalázó procedúrákról, ellehetetlenített sorsú házastársakról, heccből gyilkossá váló kiskorúakról? Dühvel és féltékenységgel, bosszúval és hazugsággal, kárörömmel telített e kalóztörténet szinte valamennyi szereplője a Neptunus hajó majd mindegyik lakója. S mivel a gyilkos hajlam, a mindenhatóság vágya, az alattomosság, a jogtalanság, Polanski kalandfilm-paródiájában szellemesen és agyafúrtan adatik elő, Walter Matthau alakítását pedig a Gonosz poézise lengi körül, könnyű a közönségsikert megjósolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4914