KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tapló télapó

Kovács Marcell

 

Szállingózó hópelyhek andalító képei után boldogan ünneplő társaságot mutat a főcímjelenet, de az idillre két percnél többet nem vesztegetve rögtön utána felbukkan az ünneprontó címszereplő. A pult végén ücsörög piros jelmezében, borostásan, vedel keserű tekintettel, azután kitántorog a ház mögé, és a kukába hány. A folytatás másfél órányi vicces nihil, önpusztítás és embergyűlölet, szüntelen káromkodás kíséretében. Torrente hollywoodi melodrámába csöppenve karácsonyozik.

Az alkoholista mikulás törpenövésű kollégájával városszéli bevásárlóközpontokban szórakoztatja a gyerekközönséget, hogy azután Szenteste, az éj leple kirámolja a széfet. A Tapló Télapó a meghitt ünnepi hangulat önkényuralma ellen lázadó gonosz komédia. A Coenek ötletéből és produceri felügyeletével készült, rendezője pedig az a Terry Zwigoff, aki az alternatív képregény ünnepelt szatírjáról, Robert Crumbról készített dokuja és a Tétova tinédzserek magyar címmel sújtott, undok tinilányokról mesélő kedves képregényadaptációja révén az amerikai független vagy függetlenszerű mozi egyik új kedvence. A vidéki Amerika iránt rajongó Coeneken és a társadalomba nem illeszkedőkkel rokonszenvező Zwigoffon most elhatalmasodik az utálkozás gyönyöre: minden figurájuk defektes, az életük kisszerű és boldogtalan. A meleg szereplő hisztérikus és agresszív, a pénzes taknyos pedig tényleg taknyos, ráadásul a félhalott nagyival él, amíg az apja sikkasztásért ül.

De a filmet nem kutyaviadalok szervezői készítették bujkáló háborús bűnösök számára: a végkifejletben – valljuk be, nem teljesen váratlanul – a tapló télapó jóságos, gondoskodó télapóvá változik. A szeretetteljes, életigenlő befejezés ellenére azonban ez egy szántszándékkal tahó, velejéig romlott darab, gyereket, húgocskát, kisunokát csak akkor vigyünk el rá, ha megnyugtató válaszokkal rendelkezünk a kipufogógázt használó öngyilkossági technikát vagy a testi szerelem és a székrekedés kapcsolatát firtató kényelmetlen kérdésekre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/01 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4796