KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Faculty - Invázium

Varró Attila

 

A texasi Robert Rodriguez eddigi életműve alapján nyugodtan nevezhetné magát Reneszánsz Rendezőnek, még monogramot sem kellene cserélnie fejkendőin: szellemi hazája antik műfajaiba lehel új életet (ranchero-filmek Peckinpah-módra, mexikói vámpír-horror tarantinósítva), biztos léptű polihisztorként eligazodva a zsánerfilmek labirintusában. A reneszánsz és a manierizmus között azonban keskenyebb a határsáv, mint Mexikó és az USA között: erre friss filmje, a Faculty a legszemléletesebb példa.

Rodriguez ezúttal a hidegháborús űrinvázió-filmet helyezte át az ohio-i Kevin Williams Gimnázium repedező falai közé, amelynek lakóit idegen lény fertőzi meg egy intergalaktikus hatalomátvétel kezdő hadmozdulataként. Paranoiás tinédzser-horrorjához az ősforrás helyett a feldolgozásokból merít: konkrét jeleneteket, képi gegeket, dialógus-részleteket emel át Carpenter Dologjából és a két Testrablók-utódból, a hézagokat pedig korai Cronenberggel és egy Alien/Lény-féle fináléval tölti ki. Remake-be szabott testrészekből álló szörnye mégis életképes - hála egyetlen kicsiny szikrának. A Faculty fülbemászói ugyanis valódi utópiát kínálnak a lepusztult középiskolának: a tétova, jellegtelen tanári kar megizmosodik, felszámolja a diák-önkényt és a rejtett drog-készleteket, kreatívabb, sőt humánusabb oktatási módszereket választ - a diákok közt megszűnnek a szigorú kaszt-határok, még a legelesettebbek is csúcsragadozóvá fejlődnek. Hiába pusztul el látványos keretek közt az anyakirálynő, a záró képsorok édenében álma megvalósulni látszik: minden diák rendi lesz, nincs több deviáns (leszbikus, anarchista, sci-fi rajongó), csak médiasztárok és futball-hősök - a (p)orosz utas módszer idegenben győzi le a humánpedagógiát...

Figyeljük együtt az eget, kétségbeesett magyar kollégák! Ha szerencsénk van, hozzánk is eljönnek a hajdani megszállók csápos leszármazottai, hogy iskoláinkban helyreálljon a rend, és július négyről szóljon az ének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4436