KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Arachnophobia

Szemadám György

Az Arachnophobia első néhány percében igen szép, helikopterről készült képsorokban gyönyörködhetünk, melyek Dél-Amerika hihetetlenül buja dzsungeléi, hatalmas folyói és vízesései fölött készültek. Ennyit a film érdemi részéről. Merthogy az ezt követő csaknem másfél órában aztán egy fantáziátlanul ijesztgető „szoft-horror” szemtanúi lehetünk csupán. E termék gyártói az emberekre támadó madarak, az idegen bolygóról származó legyőzhetetlen szörnyek és a gyilkos fehér cápa nyomába egy rémisztő pók-invázióval szándékoztak lépni, ám a végeredmény inkább csak tempótlan unalmával képes hatni ránk, kivéve persze azokat a nézőket, akiket „pók-fóbiával” vert meg a sors. Mert bizony a fentemlített bestiákhoz képest ez a Dél-Amerikából elszármazott pókszörny még akkor is igencsak szegényes eszköztárral rendelkezik, ha leszármazottainak, rokonainak és tanítványainak népes csapatát is beveti kaliforniai inváziójába. Ezen apró, szőrös rondaságok mintha csak arra lennének kitalálva, hogy megtestesíthessék a filmben látható, orvos papával, érző szívű mamával és két szabályszerű gyermekkel felszerelt polgári minta-család (Made in USA) kisszerű rettegéseit mindattól, ami nem az ő világukhoz tartozik. S bár ezen minta-emberek világa kissé távolabb áll tőlünk, mint a zabolátlan pókoké, nem tagadhatjuk meg az elismerést attól az elszántságtól, amellyel a heroikus harcot – igazi amerikaihoz méltón – vállalják. (Milyen jó horror-filmet lehetne csinálni ugyanezzel a családdal, akiknek mondjuk valamiért hosszabb időt kellene eltölteni az óbudai lakótelep egyik lakásában.) A film végén azt is megtudhatjuk, hogyan védekezhetünk támadó pókok ellen eredményesen, ha pincénkben bőséggel állnak rendelkezésünkre teli italospalackok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4031