KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vízözön

Bori Erzsébet

 

Amikor már feltalálták mind a négy őselemet, sőt jött valaki, és kihúzott a kabátujjból egy ötödiket is, akkor át kellett térni a vegytani produkciókra: víz a tűz alatt (vagy fordítva, de úgy csak B széria), föld a levegőben, többeknek sikerült a vákuum a vákuumban, és miután a nedves part és a tüzesvíz is megvolt, most itt az özönvízben játszódó katasztrofális akcióthriller. A Vízözön olyan átlagos a maga zsánerében, gyengébb, mint a Twister, de jobb, mint a Földrengés. Nekem húsz perc is elég lett volna belőle, de feltétlenül meg akartam várni a gátszakadást. Láttam már ilyet, de az rég volt, gyerekcipőben járt még a számítógépes technika. (A Vízözön kedvéért pedig visszafeküdt a bölcsőbe.)

Többet nem kell róla mesélnem, aki csak havonta kétszer megy moziba, úgyis tud mindent. Mást mondok: aki havonta háromszor, az akár csinálhatna is egy ilyen filmet. Én már el is kezdtem dolgozni A gát munkacímű, regionális gyártású filmem forgatókönyvén; már tudom is, kik lesznek a szponzoraim.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3770