KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sárkány csókja

Köves Gábor

 

Jet Li, a mélynövésű kínai félisten, aki Jackie Chan mellett a hongkongi filmipar legkurrensebb exportcikke, Párizsba érkezik, hogy Bruce Lee nem hivatalos jogutódjaként, egymaga felszámolja a testületileg ellene forduló francia igazságszolgáltatást, élén az arcideg-rángatásban és szemöldök-húzogatásban felülmúlhatatlan Tchéky Karyóval. Kelet és Nyugat ezredszerre megismételt összecsapásából a néző távozik győztesként, már ha vevő az olyan mozira, mely a Sárkány visszatér és a Leon, a profi jóemlékű kliséinek keresztezéséből, az eredetiségnek még a látszatát is kerülve nyerte el végső formáját.

Figyelembe véve, hogy Li és Karyo angoljától a Rigó utcai nyelvvizsga-erődítmény falai is megremegnének, kifejezetten üdvös, hogy kettejük szóváltása a szükséges minimumra korlátozódik. Nem mintha a szavak bárminemű jelentőséggel bírnának, minden egyes szótag csak nyűg, útban van, hátráltatja a nagyszabású akciójeleneteket, tehát a mozi lényegi részét. Az alibiből odavetett történet (mely felvállalt bárgyúsága ellenére is néhol logikátlan) szót sem érdemel, a verekedések koreográfiája ellenben magával ragadó, a csonttörő mutatványok hatása alól akkor is nehéz kibújni, ha éppenséggel berzenkedünk is a túlzott erőszaktól. Kivételes eset: ezúttal előnyére van a mozinak, hogy az erőszakot nem tompítják humoros betétek. A Besson Művekből kikerült A sárkány csókjában minden ódivatúan komolyan van véve, élvezhetőséget éppen ez, a készítők részéről megnyilvánuló gyerekes-gyermeteg komolyság adja, amelyet a serdületlen kamaszok célközönsége örömmel fog nyugtázni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3513