KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Suzhou-folyó

Varró Attila

 

Sanghaj népes kikötővárosa több mint harminc esztendőn át számított a bűnözés és a filmgyártás központjának Kínában – nem véletlen, hogy szűk sikátoraiban játszódó hazai mozidarabok legtöbbször ódivatú gengszterfilmek. Így hát azon sincs mit csodálkozni, hogy a Nagy Fal mögött korábban ismeretlen műfajnak számító neo-noir sem Pekingben ütötte fel fejét. Amit Los Angeles jelent a fekete filmnek Máltai sólyomtól Szárnyas fejvadászig, Alkony sugárúttól Szigorúan bizalmasig, azt kínálja a lüktető, ezerarcú Sanghaj újszülött zsánerének és a hatodik generációs rendezőknek, akik neves elődeiknek hátat fordítva főként modern, nagyvárosi drámákkal célozzák meg a közönséget. Lou Ye az új nemzedék külföldön kevésbé ismert tagja, sikereit mindeddig hazai tévéprodukcióinak köszönhette, köztük egy rendhagyó, tízrészes sorozattal a főváros árnyoldalairól (Super City): második nagyjátékfilmjében rejtélyes szerelmi háromszög-történetet mesél, amely ezredvégi noir-köntöse ellenére, karcos melodrámaként vagy urbánus kísértethistóriaként egyaránt nézhető.

A Suzhou folyót Csang Ji-mou Sanghaji maffia című, 1995-ös gengszterdrámájával összevetve pontos képet kaphatunk a pekingi filmakadémia két prominens rendezőcsoportja közt tátongó generációs Grand Canyonról: mintha Lou inkább Wong Kar-vai vagy Tsai Ming-lian magánkurzusain tanult volna filmkészítést. Szédülést idéző misztikus alaptörténetét trükkösen kibontott háromszintű flashbackben, borongós narrátorhanggal gyónja fülbe; szubjektív kamerája színtelen, kaotikus mikrokozmoszban kószál; lepusztult főhősei az alvilág határszélén imbolygó kilátástalan outsiderek, valamint egy vérbeli, titokzatos femme fatale, akiről még azt sem tudni, hány személy valójában. A Suzhou-folyó lenyűgözően izgalmas randevú egy klasszikus hollywoodi zsáner és a modern távol-keleti új hullám között, ahol mindkét fél legjavát nyújtja: sanghaji asszony a folyóban, bukott angyalkák kínai négynegyedben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2461