KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mag

Nevelős Zoltán

 

A történelem során több hódító hadsereg is próbálkozott Róma lerombolásával, de annyira teljes siker egyikük próbálkozását sem koronázta, mint A mag számítógépes grafikusainak mesterkedését. Igaz, ők nem valami stratégiai fontosságú hatalmi szimbólumot akartak megsemmisíteni, csak érzékletesen illusztrálni óhajtották a veszélyt, ami katasztrófafilmjükben a Földet fenyegeti.

Emberek esnek össze holtan az utcán, városi galambok támadnak a turistákra, furcsa légköri jelenségek borzolják a kedélyeket világszerte. A bajt itt nem genetikailag sérült óriáshüllő, és nem űrből pottyanó meteor hozza, hanem egy sokkal megfoghatatlanabb dolog: a Föld elektromágneses tere zavarodott meg. A katonák megrémülnek, a tudósok töprengenek, aztán az Egyesült Államok vezetése, mint szokott, a tettek mezejére lép. Ha a gond bolygónk magjában van, akkor oda kell menni, és az üzemzavart el kell hárítani. Rekordidő alatt megépül a csodajármű, ami képes a kőzetrétegeken iszonyatos sebességgel több ezer kilométer mélyre hatolni, tudósokból és űrhajósokból feláll az akciócsoport, és elindul a fortyogó lávatömegek birodalmába. Ott persze egyebek mellett az is kiderül, mi okozta a Föld magjának leállását.

A cselekmény teljes mértékben kiszámítható nyomvonalon halad, de nem ez a fontos. A film a trükkök miatt készült, és meg kell hagyni, olyat mutat, amit még nem láttunk: azt, hogy mi van odalenn, mélyen a talpunk alatt. És mivel még nincs ember, aki ezt a saját szemével látta volna, a képalkotó fantázia színes mozgóképkölteményeit látjuk a vásznon. Ami helyenként érdekes, de magukkal ragadó történet és figurák nélkül – hiába a másodvonalbeli sztárparádé – mindez csak egy felejthető-eldobható moziélmény marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2249