KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ahol a gonosz lakik

Roboz Gábor

El habitante – mexikói, 2018. Rendezte és írta: Guillermo Amoedo. Kép: Erwin Jaquez. Zene: Manuel Riveiro. Szereplők: Maria Evoli (Maria), Vanesa Restrepo (Camila), Carla Adell (Ana), Gabriela de la Garza (Angélica). Gyártó: Purgatorio. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 93 perc.

 

Bár az uruguayi születésű Guillermo Amoedo közel tízévnyi felkészülés után rögtön angol nyelvű egészestéssel, a The Stranger rendhagyó vámpírfilmjével mutatkozott be 2014-ben, és azóta is alkotótársi viszonyt ápol az indokolatlanul sokat foglalkoztatott Eli Rothtal, második horrorját valamiért nélküle forgatta Mexikóban és alig ismert színészekkel, a váltás pedig aligha tett jót rendezői pályájának. Az Amoedo által forgatókönyvíróként is jegyzett Ahol a gonosz lakik nyitányában három nő nekilát, hogy kirabolja egy egykori szenátor villáját: végre rendezni akarják a tartozásukat, és még az sem jelent számukra különösebb problémát, hogy a férfi és felesége otthon tartózkodnak. A sima ügynek tűnő balhé ott kap gellert, hogy megtalálják a házaspár pincében tartott kislányát, akiről hamar kiderül, hogy nem valamiféle szülői perverzióból őrzik a külvilágtól elzárva, a magyarázat még ennél is súlyosabb.

A filmet nézve rövid időn belül világos lesz, hogy Amoedo nem az ócska ijesztgetések és a hatásvadász formai megoldások híve, ízléses kompozíciói és lényegretörő cselekményvezetése úgy fél óráig bizakodásra adnak okot. Aztán egyre nehezebb lesz elfojtani a kérdést, hogy egy végig egy térben játszódó, fordulatokban kevéssé gazdag filmből miért hiányzik szinte teljes mértékben a karakterábrázolás (leszámítva a bigott vallásos apa terrorját bemutató, ezer más filmből ismerős flashbackeket), és hogy tulajdonképpen mi is hivatott izgalmassá tenni a pofonegyszerű ördögűzős sztorit. Nem is az a legnagyobb probléma, hogy a produkció Amoedo számára komoly visszalépés – igazán az kínos, hogy idei munkája még Friedkin negyvenöt éves klasszikusával szemben is látványosan alulmarad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13812