KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Manolete

Vincze Árpád

Manolete – spanyol-brit-francia-amerikai-német, 2008. Rendezte: Menno Meyjes. Szereplők: Adrien Brody, Penélope Cruz, Juan Echanove. Forgalmazó: Intersonic. 92 perc.

Minden sikeres férfi mögött egy nő áll. S ha a sikeres férfi torreádor, a helyzet így áll: mögötte nő, szemben vele bika. Erről a veszélyekkel teli létállapotról szól Menno Meyjes filmje. A rendező a Manuel Rodríguez Sánchez Laureano néven született bikaviador-legendának – vagyis Manoletének – állít emléket, akinek stílusa, hátborzongatóan nyugodt arénabeli jelenléte lenyűgözte a közönséget, s akinek váratlan és korai halálakor (harmincéves volt) Franco tábornok háromnapos nemzeti gyászt rendelt el. Manolete persze az előtt is sikeres volt, hogy mögé állt volna a végzetét jelentő, különös Nő; a film a hős életének utolsó másfél évét öleli fel, amelyben a fentebb jelzett – szerelmi – háromszög fennállott.

Meyjes, aki forgatókönyvíróként Oscar-jelöléssel debütált (regényadaptációt készített Spielberg Bíborszín című 1985-ös mozijához), harmadik rendezésében mindent a főszereplő karakterének rendel alá. Manolete habitusához igazodva nem feszes tempóval vagy dinamizmussal operál: szimbólumokkal és utalásokkal tűzdelt, stilizált képsorokon, egymásba úsztatott jeleneteken és lassított fevételeken át igyekszik megmutatni a szerelem és a matadorszenvedély közt csendesen, de biztosan felőrlődő Mestert. Az alakok jobbára statikusak és fegyelmezettek, érzelmeik valósággal leválnak róluk, s rajtuk kívül léteznek. Egy lelassított mozdulatban, egy színpompás, ámde modoros pillanatképben és sok-sok szétkenődött szemfestékben mutatkoznak meg – Meyjes olykor giccsközeli megoldásokkal, ritkábban okosan megtalált eszközökkel festi meg a spanyolok legendás hősének portréját.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10709