KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/április
FILMSZEMLE
• Konrád György: Ideje van a kimondásnak és ideje van a formálásnak Filmszemle-margináliák
• Szabó Miklós: Magyar Gulag-monográfia Recsk, 1950 – 1953. Egy titkos kényszermunkatábor története
• Szemadám György: „Nem csinálunk semmit, ami szellemes!” Beszélgetés Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmjeiből
• Ardai Zoltán: Élőt a holttal Az új földesúr
• Koltai Tamás: Love mese Piroska és a farkas
• Báron György: Fáktól az erdőt Vadon

• Papp Zsolt: Tilos tiltani Beszélgetés Daniel Cohn-Bendittel
• N. N.: 1968. eseménynaptárából
• Háy Gyula: Születtem 1900-ban Önéletrajzi részletek
• Dániel Ferenc: Világvégi próféciák Werner Herzog és a misztika
• Koltai Ágnes: A western Marx Károlya? Vol egyszer egy Amerika-mítosz
• N. N.: Sergio Leone filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nóvé Béla: Esőember
• Koltai Ágnes: Robinzonád avagy az én angol nagyapám
• Szilágyi G. Gábor: Csillagember
• Molnár Péter: A nyolc szamuráj legendája
• Faragó Zsuzsa: Krízis
• Tamás Amaryllis: Matador
• Nagy Zsolt: Éjszakai motorosok
• Nóvé Béla: K.O.-ra ítélve
KÖNYV
• Csala Károly: Lazán és szorosan Filmbarátok Kiskönyvtára
KRÓNIKA
• N. N.: Alapítvány: A Magyar Film Múltja és Jövője
• N. N.: Közlemény
• N. N.: Pályázat

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mallorcai ember

Ardai Zoltán

 

Az egykor különös-friss tekintetű Bo Widerberg legutóbbi munkája alig emelkedik ki az átlagkrimik mérhetetlen özönéből. Nem a műfajváltás, valami más szürkítette el Widerberget: korábbi bűnügyi filmje, a Gyilkos a tetőn majdhogynem remekre sikerült. Ennek a mostaninak sincs semmi baja, csak a Roland Barthes-i punctum hiányzik nagyon belőle: bármiféle megragadó mozzanat, amiért emlékezhetnénk rá. Két nyomozó-főhősének arcát és mozgását már most is alig tudom felidézni, annyi rémlik azért, hogy rokonszenvesen mellőzték Starsky és Hutch kellemkedéseit. A történet kiindulópontja egy stockholmi bankrablás, amelyről kiderül, hogy nem egyszerű bűntény. A nyomozás szálai a svéd kormány egyik tagjához vezetnek, de olyan lustán és olyan kitaposott politkrimi-ösvényeken, hogy aki mindezek láttán nagyokat nyel izgalmában, az csak svéd honpolgár lehet. Nekünk, kívülállóknak csak simogató kellemességek maradnak, elsősorban a látvány olykori laza-finom dekorativitása: Widerberg-nek maradtak olyan stiláris erényei, amelyekkel talán nem is tudna leszámolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5802