KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/április
FILMSZEMLE
• Konrád György: Ideje van a kimondásnak és ideje van a formálásnak Filmszemle-margináliák
• Szabó Miklós: Magyar Gulag-monográfia Recsk, 1950 – 1953. Egy titkos kényszermunkatábor története
• Szemadám György: „Nem csinálunk semmit, ami szellemes!” Beszélgetés Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmjeiből
• Ardai Zoltán: Élőt a holttal Az új földesúr
• Koltai Tamás: Love mese Piroska és a farkas
• Báron György: Fáktól az erdőt Vadon

• Papp Zsolt: Tilos tiltani Beszélgetés Daniel Cohn-Bendittel
• N. N.: 1968. eseménynaptárából
• Háy Gyula: Születtem 1900-ban Önéletrajzi részletek
• Dániel Ferenc: Világvégi próféciák Werner Herzog és a misztika
• Koltai Ágnes: A western Marx Károlya? Vol egyszer egy Amerika-mítosz
• N. N.: Sergio Leone filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nóvé Béla: Esőember
• Koltai Ágnes: Robinzonád avagy az én angol nagyapám
• Szilágyi G. Gábor: Csillagember
• Molnár Péter: A nyolc szamuráj legendája
• Faragó Zsuzsa: Krízis
• Tamás Amaryllis: Matador
• Nagy Zsolt: Éjszakai motorosok
• Nóvé Béla: K.O.-ra ítélve
KÖNYV
• Csala Károly: Lazán és szorosan Filmbarátok Kiskönyvtára
KRÓNIKA
• N. N.: Alapítvány: A Magyar Film Múltja és Jövője
• N. N.: Közlemény
• N. N.: Pályázat

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jézus élete

Gáti Péter

 

John Heyman gyermekeknek szóló bibliai képeskönyvek, képregények és rajzfilmek stílusát és modorát idéző, évtizednyi jótékony feledésből napvilágra került színes illusztrációja Lukács evangéliuma alapján készült. Az újtestamentumi kánon harmadik helyén álló könyvről azt tartják, hogy nem annyira Jézus-életrajz, mint inkább a korai keresztény igehirdetés fő tartalmának pogányok és pogánykeresztények számára készült összefoglalása. John Heyman ennyiben hű maradt Lukács apostol „szelleméhez”. Filmje azonban – narrátoros dramaturgiájával, didaktikus hitpropagandájával – nem több nehézkes tanítómesénél. Miközben túlzottan is hűen és aprólékosan követi Lukács könyvének egyes fejezeteit, jeleníti meg a fontosabb és nevezetesebb csodatételeket, példabeszédeket, teljesen megfeledkezik a legfontosabbról: a képi ábrázolás sajátosságairól. Kétségtelen, hogy hiánytalan egymásutániságban sorjáznak Jézus életének sokat idézett stációi a gyógyítástól a kenyérszaporításon át a csodás feltámadásig, de a hangsúlyozottan etnográfiai hitelességre törekvő, ábrázolásmód realizmusa és a hit csodás elemeinek gyermeteg misztikuma között kiáltó ellentmondás feszül. Pasolini stilizáltán egyszerű, a szellemiség sugárzását közvetítő Jézus-története és Scorsese Sátántól megkísértett Krisztusának a profán jelenidejűségtől megrázó és felkavaró históriája után mosolyt csal a néző szájára, ahogy az angyalok, vagy maga Mózes félig homályban maradó, fénykoszorúval övezett sziluettje megjelenik a vásznon az előcitált bibliai textusnál. John Heyman személytelen, szolgaian pontos „evangéliuma” aligha szerez majd a jézusi tanításnak új híveket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4770