KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/április
FILMSZEMLE
• Konrád György: Ideje van a kimondásnak és ideje van a formálásnak Filmszemle-margináliák
• Szabó Miklós: Magyar Gulag-monográfia Recsk, 1950 – 1953. Egy titkos kényszermunkatábor története
• Szemadám György: „Nem csinálunk semmit, ami szellemes!” Beszélgetés Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmjeiből
• Ardai Zoltán: Élőt a holttal Az új földesúr
• Koltai Tamás: Love mese Piroska és a farkas
• Báron György: Fáktól az erdőt Vadon

• Papp Zsolt: Tilos tiltani Beszélgetés Daniel Cohn-Bendittel
• N. N.: 1968. eseménynaptárából
• Háy Gyula: Születtem 1900-ban Önéletrajzi részletek
• Dániel Ferenc: Világvégi próféciák Werner Herzog és a misztika
• Koltai Ágnes: A western Marx Károlya? Vol egyszer egy Amerika-mítosz
• N. N.: Sergio Leone filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nóvé Béla: Esőember
• Koltai Ágnes: Robinzonád avagy az én angol nagyapám
• Szilágyi G. Gábor: Csillagember
• Molnár Péter: A nyolc szamuráj legendája
• Faragó Zsuzsa: Krízis
• Tamás Amaryllis: Matador
• Nagy Zsolt: Éjszakai motorosok
• Nóvé Béla: K.O.-ra ítélve
KÖNYV
• Csala Károly: Lazán és szorosan Filmbarátok Kiskönyvtára
KRÓNIKA
• N. N.: Alapítvány: A Magyar Film Múltja és Jövője
• N. N.: Közlemény
• N. N.: Pályázat

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Letaszítva

Bori Erzsébet

 

Mint már a cím is sejteti, Nicholas Kazan metafizikus krimivel állt elő. Ez egyfelől nagyot mond, másfelől nincsen teteje. Lehet-e bűntörténet, mely természete szerint a jó és a gonosz csatájáról, az életről és a halálról szól, nem metafizikus? (Lehet. Elég csak kinyitni a tévét, vagy elmenni a moziba.)

A mi filmünk módfelett metafizikus, egyik forrása, a Biblia, pirulhat mellette szégyenében. Van benne gonosz, sőt „a gonosz”, amely sorra megszállja a lelkeket (akár a Testrablókban), kedvenc zenekara a korai Stones, és egy kétezer éves, mára kihalt nyelven beszél, amivel jól el is árulja magát; van benne apokalipszis (hogy az mi fán terem, onnan tudja meg a Denzel Washington játszotta leleményes rendőr, hogy a metrón leszólít egy apácát), teológia tanárnő és titkos jel, költöző démon és mérgezett cigaretta.

És most idézzünk fel két nemrégiben, szinte egyidőben bemutatott filmet: A Hetediket és a Közönséges bűnözőket. (Részemről az utóbbit kedvelem; ami a Hetediket illeti, lehet, hogy öregszem, de már nincs szükségem ennyi sok művészetre.) Most képzeljük el Micsurint kamerával, aki azzal az igénnyel lép föl, hogy előállítsa a Seven és a Usual Suspects hibridjét. Valami ilyesmivel próbálkozott a jónevű Nick Kazan, és nem nehéz kitalálni, mi lett a végeredmény: dupla nulla.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3681