KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/április
FILMSZEMLE
• Konrád György: Ideje van a kimondásnak és ideje van a formálásnak Filmszemle-margináliák
• Szabó Miklós: Magyar Gulag-monográfia Recsk, 1950 – 1953. Egy titkos kényszermunkatábor története
• Szemadám György: „Nem csinálunk semmit, ami szellemes!” Beszélgetés Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmjeiből
• Ardai Zoltán: Élőt a holttal Az új földesúr
• Koltai Tamás: Love mese Piroska és a farkas
• Báron György: Fáktól az erdőt Vadon

• Papp Zsolt: Tilos tiltani Beszélgetés Daniel Cohn-Bendittel
• N. N.: 1968. eseménynaptárából
• Háy Gyula: Születtem 1900-ban Önéletrajzi részletek
• Dániel Ferenc: Világvégi próféciák Werner Herzog és a misztika
• Koltai Ágnes: A western Marx Károlya? Vol egyszer egy Amerika-mítosz
• N. N.: Sergio Leone filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nóvé Béla: Esőember
• Koltai Ágnes: Robinzonád avagy az én angol nagyapám
• Szilágyi G. Gábor: Csillagember
• Molnár Péter: A nyolc szamuráj legendája
• Faragó Zsuzsa: Krízis
• Tamás Amaryllis: Matador
• Nagy Zsolt: Éjszakai motorosok
• Nóvé Béla: K.O.-ra ítélve
KÖNYV
• Csala Károly: Lazán és szorosan Filmbarátok Kiskönyvtára
KRÓNIKA
• N. N.: Alapítvány: A Magyar Film Múltja és Jövője
• N. N.: Közlemény
• N. N.: Pályázat

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fiúk nem sínak

Turcsányi Sándor

 

Miről ismerszik meg az ún. független film? Tudja a fene, pontosabban egyre kevésbé dönthető el. Mondjuk nagy ívben kerüli a hollywoodi sémákat. Ettől persze még lehetne ún. európai film is. Vagy távolkeleti, mert az onnan ismerhető fel, hogy megnyeri az európai filmfesztiválokat, jó esetben holtversenyben egy iráni darabbal, mely ugye a Közel-Keleten készül alkalmasint. Tán a kamera minduntalan lóbálásából, nos ez sem kizárható. A fiúk nem sírnak témaválasztása minimum becsapós. Transzszexuálisak és más érdekes személyek élete és munkássága, eddigi ismereteink szerint a független film hatáskörébe tartozik. Csak az az én bajom, hogy a Szelíd motorosokat már több mint harminc éve megcsinálták, és azóta is készültek más egyebek.

Olyan mezőkön járunk, ahol lökdösődés és ordítozás útján intéződnek a dolgok. Az ilyen vidékekről pedig tudható, hogy gyakorta kéznél van egy maroklőfegyver. Hogy nem sül el a szemü(n)k láttára? Ugyan ki is gondolhatná? Csehov meglehet egy konkrét független filmes volt, Tenessee Williams meg egy többfelől is vitatható alak.

Rakjunk-e nemes közegbe egy nettó kakukktojást, hátha nem éli túl, és akkor lehet kaszálni tolerancia díjakat elébb független filmfesztiválokon, aztán sokfelé. Legyen gyakran éjszaka, mert az más, mint a nappal, és baljóslatúak benne a rendőrautó fényei, éppúgy, mint a kocsmák és a benzinkutak neon reklámjai. Ám mielőtt túlzásokba esnénk, szögezzük le: vizsgált művünk nem érdemtelen alkotás, csak megvolt már néhányszor. A főhőst adó művésznő valóban remek, szép, érzékeny arcot mutat (s ez Oscar-díjat ért). Az efféle filmekben mindig remek a hősnő, akkor is ha épp hős. Persze Shakespeare is egy nyavalyás független filmes volt, noha függő filmeket szokás készíteni róla.

Gyere vissza Rainer, minden meg van bocsátva!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2941