KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjszakai csendben

Tótisz András

 

Csendes az éj. És hideg. Havas a folyópart, a tengerparti kisváros, ahol a gyerekek sötétedéskor ijedten sietnek haza, mert az utcán gyilkos garázdálkodik. A gyerekek mellé lép, átkarolja őket, és egy játékot mutat nekik. Kis türelemjátékot, amin egy macska látható, és golyókat kell lyukakba ügyeskedni. Ma nem ritkaság, valamikor a háború előtti Lengyelországban az lehetett, a gyerekek rácsodálkoztak, és a gyilkos a tarkójukhoz szorított pisztollyal lőtt.

Lélektani krimi ez a film, amelybe apait, anyait beleadtak (Ladislav Fuksnak, a Hullaégető írójának nálunk is megjelent, Az utolsó ügy című könyvéből készült). Romantikus ifjúkori barátságot, a rendőrfelügyelő problémáját fiával, aki maga is belekeveredik az ügybe, látszólag évtizede lezárt, de a felszín alatt még izzó szerelmi drámát... Más részről hiteles, szépen megkomponált képeket arról a bizonyos behavazott városról, meghitt zugairól, meleg, zajos matrózkocsmáiról, a felügyelő polgári lakásáról (csodálatos bőrfoteleivel, dolgozószobájával, családi ebédlőjével), szertartásos, régi vágású kényelmetlenségéről. Csillognak a régi rézműszerek, puhán nyílik, csukódik a szekrényfiók, amelyben a pisztolyok vannak.

Közben a lélektani krimi alapkövetelménye szerint lassan és feltartóztathatatlanul halad a cselekmény a tragédia felé. Tudjuk, hogy a lassúság milyen alkalmas a feszültség megteremtésére, fokozására. Ha aztán, egyszer, robbanásszerűen felgyorsulnak az események. Itt ez a váltás hiányzik, és talán ezért maradt meg a film utáni benyomások között a kelleténél erősebben ez a jelző: lassú.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7766