KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A néma front

Soós Péter

 

Nem feltétlenül az a hősiesség, ha valaki meghúzza a ravaszt – vallják a film készítői. Olykor magasabb rendű cselelevés nem tüzelni, erőszakra nyugalommal válaszolni. Az alkotók ennek az elvnek a kifejtésére alkalmas történetet kreáltak: a második világháború idején a Szovjetunió egy távol-keleti határ-garnizonjába vezetik el a nézőt, ahol a katonák feladata a Japán által megszállt Mandzsúriával szomszédos szovjet határ védelme. Helyzetük furcsasága, hogy a fegyveres összetűzés elkerülése érdekében tétlenül kénytelenek szemlélni a japán provokációkat. Parancsuk: tüzet nem nyitni. Csakhogy az effajta történet csak kivételes művészi érzékenységgel hitelesíthető a filmvásznon. Ebben a filmben viszont csupán szó esik a kivételes élethelyzet okozta szenvedésről. „Csak” annyi maradt ki az ábrázolásból, hogy szovjet katonák jogos harci kedvénél fontosabb a józan meggondolás. Így lesz a műből tankönyv, az erkölcsből banális példázat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6896