KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fiú nagy fekete kutyával

Tamás Amaryllis

 

Hannelore Unterberg történetének színhelye: a lehangoló lakótelepen élő egygyermekes család egyenterepe, valódi ingerszegény környezet, – pusztán fegyelmező és büntetést végrehajtó funkciójukban vegetáló szülőkkel, a családban hospitalizálódott gyerekkel, Ulffal. Ulfhoz egy napon hozzácsapódik egy hatalmas újfoundlandi, s ettől fogva élményei megsokszorozódnak, hiszen az untig ismert feladathelyzetek mellett a véletlen – cselekvésre késztető alkalmakat nyújt. A közös döntés és választás lehetősége (az újfoundlandi befogadása, családtaggá fogadása), az önállóság és egymás véleményének figyelembevétele, a magas követelmény és a figyelem, az egyéni bánásmód – amely a demokratikus stíluüt, mint legkívánatosabbat jellemzi – fényévekre esik Ulf szüleitől is. így hát Nepomuk, az újfoundlandi kutya – azzal, hogy biztonságérzetet, ragaszkodást áraszt, – a jó érzelmi légkört jelenti, az „otthon” pótlását.

A szülők állandó és indokolatlan korlátozásának következménye: Ulf megismerkedik Oscarral, a csavargóval, aki nem ismeri a sablonokat, viszont a vele való barátkozás tudatosságot, ötletességet, felszabadult játékkedvet igényel. Bizonytalan egzisztencia, de a szeretet és a beleélés képességének kultúráját garabonciás ösztöneiben érzi.

Ulfból talán a világban kellő „öntudattal” és biztonsággal mozgó személyiség lesz, mert egy öreg csavargó és egy kiebrudalt kutya ráébresztették, hogy ő sem másodrendű állampolgár. Szerencséje kivételes: növények, állatok nélkülivé szervezett, mérgezett levegőjű és szennyezett vizű életünk továbbra is a természet összhangjait nélkülöző, sivár élményvilágú gyermekeket nevel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5080