KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/március
• Zsugán István: Történetek idézőjelben Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Létay Vera: Hegedűs Zoltán (1912–1989)
• Koltai Ágnes: Gazdag szegények Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Gulyás Gyula: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Gulyás János: Balladák filmje Részletek egy dokumentumfilmből
• Hegyi Gyula: Akinek ennyi jó kevés Túsztörténet
• Schubert Gusztáv: „...ki vagy a mennyekben” A dokumentátor
• Bársony Éva: Videóklip-mese Ismeretlen ismerős
• Csepeli György: Európa közepe Beszélgetés Elek Judittal
• Dobai Péter: Szorongó apagyilkos Szubjektív reflexiók Bernardo Bertolucci filmjeiről
• N. N.: Bernardo Bertolucci
• Csala Károly: Satyajit Ray, az író
• Gazdag Gyula: Pelemele filmek Cukorbébi
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Akik még szeretik a mozit Torino

• Ardai Zoltán: Mohammad-Reza él Nantes
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Az ördögűző
• Fáber András: Testek csábítása
• Nóvé Béla: A 29-es vágány
• Gáti Péter: Álmok a távoli útról
• Torma Tamás: Viharos hétfő
• Nóvé Béla: X-program
• Tamás Amaryllis: Amerikai gyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Rumba
• Molnár Péter: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa
• Zsenits Györgyi: Leó és Fred
KÖNYV
• Báron György: Golanra várva
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Gyászhír Prágából

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A HR-menedzser

Forgács Nóra Kinga

The Human Resources Manager – izraeli-német-francia, 2010. Rendezte: Eran Riklis. Írta: Abraham B. Jehoshua regényéből Noah Stollman. Kép: Rainer Klausmann. Zene: Cyril Morin. Szereplők: Mark Ivanir (HR manager), Gila Almagor (Özvegy), Reymond Amsalem (Az elvált), Noah Silver (A fiú). Gyártó: 2-Team / EZ Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 103 perc.

Izrael 2011-es Oscar-nomináltja tragikomikus road movie, melynek főszereplője – korunk hőse – a HR-menedzser, aki ez esetben egy jelentős jeruzsálemi sütőipari cégnél áll alkalmazásban. Egyre abszurdabb színezetet öltő (ki)küldetéseinek célja, hogy jó fényben tüntesse fel vállalatát abban a (a média és saját főnöke által gerjesztett) kommunikációs zűrzavarban, amit egy öngyilkos merényletben életét vesztő állítólagos alkalmazottuk halála generál.

Eran Riklis (A szíriai menyasszony, Citromfa) legújabb filmje, A HR-menedzser a szoros határidőkre feszülő szüzsé és rejtélyorientált elbeszélés ígéretével politikailag is aktuális zsánerdarabként mutatkozik be a felütésben. Ez az illúzió hamar szertefoszlik. A társadalmat olykor szatirikus éllel ábrázoló, a személyes motivációkat mozaikosan, érdeklődést keltően kibontó képsorok és jól pozícionált csavarok hozzák mozgásba a cselekményt: mire a HR-menedzser fényt derít az állítólagos alkalmazott, a bevándorló Julia tisztázatlan státuszának okaira, addigra főnöke már azt kéri tőle, hogy kísérje el a cég halottját méltó módon végső nyughelyére.

A furcsa utazás Jeruzsálemből Romániába vezet. Hatását gyengíti, hogy éppoly kevéssé ismerjük meg főszereplőinket: a HR-menedzser és a rejtély fókuszát, Júliát, mint amennyire felületes az a kép, amelyet Izrael terrorfenyegetés és felelősségvállalás által meghatározott szociális fóbiáiról vagy kommunikációs nehézségeiről kapunk. A kelet-európai térség mesékbe illő egzotikus tájként tűnik fel romantikus mód egyénített, vagy komikusan elrajzolt szereplőkkel. Hiába a helyenként telibe találó fekete humor és az érzelmileg már-már melodrámába illő módon terhelt kapcsolati háló, A HR-menedzser igazi lényege záró képsorában mutatkozik csak meg: egy abszurd gegben konzerválja hősei egyéniségének titkát, és ezáltal válik egy korszak mementójává.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10597