KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sziget

Vaskó Péter

 

Még a dínó-időkben megkérdeztem egy barátomat, miről szól a Jurassic Park, mire megvakarta fejét, és azt felelte: „hát, futnak, aztán megállnak”. A meteor- és piromániás Michael Bay (Pearl Harbor, Armageddon) egész biztosan látta a Jurassic Parkot. A felszínen A sziget arról szólna, hogy gazdag amerikaiak (valószínűleg a pofátlanul olcsó kínai, orosz és kelet-európai szervkereskedelem és béranya-piac váratlan pangása miatt) méregdrágán klónokat neveltetnek egy, a gyanútlan bentlakók számára egészségügyi elkülönítőnek hazudott egészségügyi üzemben. Mégpedig acélból, hogy ha egy új Armani-ingtől kiakad a szívbillentyűjük, szétitták a májukat, esetleg, hogy hasukat ne csúfítsák terhességi csíkok, akkor ezeket a lombikból kiköpött hasonmásokat használják „pótalkatrésznek”.

Mindez a klóntörvények, őssejtvizsgálatok, köldökvér-mizéria idején igen csak aktuális téma, és aki már látott fehéregér hátából kinőtt emberi fület hallgatózni, az nem is veszi félvállról a dolgot. Nem úgy, mint effekt-mániás rendezőnk, aki úgy megijed a sokat ígérő alaphelyzettől, hogy miután gyorsan felmutat róla másfél tucat közhelyet (mindent láthattunk a Mátrixtól az Emlékmáson át a lengyel Szexmisszióig), és inkább csinál egy filmet a futásról.

Onnantól kezdve ugyanis, hogy a két szép eugenikában fogant és halvány színészteljesítményt nyújtó klón (Ewan McGregor és Scarlett Johansson) kitör a hermetikusan elzárt, fitness-paradicsomra emlékeztető, valójában ember-szétszerelő egészségházból, a film csupán a futásról és be nem fizetett autópályadíjakról szól. Minden lefutott kilométerre ugyanis másik 10 kilométernyi autós, motoros, légpárnás, MAGLEV-vasutas, dömperes vagy traktoros üldözés jut. A film maga olyan, mint hősei és a benne szereplő autók: gyors, hangos, szürke és jóvágású – éppen csak eddig az év legunalmasabb, drágából kihozott közhelyfilmje.

Hogy van-e a klónoknak lelke és egymásra talál-e a két kopipaszt hős, azért nem érdemes pénzt adni, tudjuk előre. Éppen ezért, feltéve, hogy valaki nem „A legócskább klisék inmájlájf” címmel készül szakdolgozatot írni (az összes kelet-európai béranya kezén nem tudnám megszámolni, hányszor mutattak nekünk alulról felfelé fényképezett, forgó rotorú helikopterből napfényháttérrel kiszálló kommandós kemény csávót), valamint jót akar magának és párjának, A sziget helyett inkább nézze meg még egyszer a Pofonok földjét, ellenkező esetben alapmű. Csalódás a köbön, küldje el rá ellenségeit!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8380


előző 1 következőúj komment

Csabi #3 dátum: 2005-09-08 22:12Válasz
Az még hátra van, de ha megnéztem majd írom a kommentet!
Csabi

Vaskó Péter #2 dátum: 2005-09-08 20:40Válasz
Kedves Csabi,
csalódottságom alapvetően abban gyökeredzett, amit te is említettél: hogy egy érdekesnek induló alaphelyzet után a film sokadszor leforgatott rutin hajszamozivá laposodott, ami pusztán rutinmunka, mégha valaki csípőből kezeli is a rutint. Épp az általad is említett klónmozi és lehetséges érdekességei tűntek el szinte teljesen. Az én szememben a Sziget egy eddig már ezerszer leforgatott (és ezután majd még ezerszer) üldözéses mozi sokszor lerágott kukoricacsutkája trendi téma celofánjába tekerve. Ami ennél is jobban fájt, hogy Buscemit milyen gyorsan kirendezték a filmből :( színészileg magasan verte a környezetét, hiába, nagy arc, na.
Nekem az akciómozival nincs bajom, sőt! A közhelyes megoldásoktól és hamis pátosztól viszont tüsszögni kezdek, és mi tagadás ezt a filmet végighapciztam :) (Persze mindenki másra és másként allergiás, és nálam, mi tagadás ez beütött, mint az orrba tömött parlagfű.)

De nézzük az ellenpróbát: a Pofonok földje tesztett neked?
Előzmény: Csabi #1

Csabi #1 dátum: 2005-09-08 20:00Válasz
Persze sokmindenben egyetértek a cikket illetően, ám mégis értetlenül állok a kritika előtt!
Miután megnéztem a filmet nekem az volt az első benyomásom, hogy "rég láttam már ilyen ütős mozit" és bár nagyon sok volt benne a HF-eket idéző jelenet (Hollywoodi Fos) alapvetően pozitív érzésekkel léptem ki a teremből. Sosem voltam az a nagy akciófilmes, sőt mindig is a filmes filmek (animáció nélkül) vonzottak! Ezért külön sajnálom, hogy tényleg túlakciózták a mozit, annak ellenére, hogy az alapötlet sztem kimondottam találó (és pont ezért az első fél óra bravúrosra sikerült). Hiányoltam hogy nem tett említést a kiváló filmzenéről, ami olyannyira a helyén volt, hogy a film tetőpontján majdhogynem kicsordult a könnyem látva a sok szabad klónt a sivatag közepén és nem is a kép (ami újfent forgott mint a Mátrixban), inkább az alatta futó zene miatt! A másik amit szintén nem árt figyelembe venni, az a műfaj maga, ugyanis még 1 olyan klónos filmet nem láttam ami akárcsak közelébe érne ennek a mozinak (pl a 6. napon, az 1. film amin bealudtam a moziban)
Összességében sajnálom, hogy így lehúzta a filmet (nem elsősorban a negatív kritika zavar, inkább tényleg ez a földbedöngölés), mert annak ellenére, hogy sok hibája van, egy kimondottan jól összerakott és szórakoztató mozi!
Üdvözlettel!
Csabi