KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csak lazán!

Köves Gábor

Kevéssel a Ponyvaregény után pénzügyileg indokolt, ám felettébb kényszeredett manővernek tűnt újra Travoltára húzni az alvilági kisiparosok divatos hacukáját, aztán láss csodát, a végén mégis valami jóízű komédia-féle sült ki az egészből. Az 1995-ös keltezésű Szóljatok a köpcösnek! Chili Palmerje jól kamatoztatta a brooklyni aszfalton tökéletesített pénzbehajtói erényeit a hollywoodi díszletraktárak árnyékában is, ahol, mint tudjuk, boldog-boldogtalan színésznek készül, de úgy senki sem adta a gengsztert, mint a mi messziről jött, fekete öltönyös emberünk. Bár Chili Palmerből korántsem lett olyan kultikus figura, mint a TravoltaTarantino kapcsolatból született Vince Vegából, azért Elmore Leonard regényalakjának sem kellett szégyenkeznie: a parodisztikus vonások és a divatos lazaság határán egyensúlyozó figura, a táncoskomikusba oltott gengszter kísérleti példánya megérdemelten aratott a mozikban. Persze nincs az a jól kitalált karakter, amit ne lehetne taccsra tenni egy összecsapott forgatókönyv és egy enervált rendező segítségével (a választék – Jake Gittes-től Hannibal Lecterig – közismert). Az alapanyagot ezúttal is Elmore Leonard szállította, aki nyilván azzal a szándékkal delegálta hősét a filmiparból a popbizniszbe, hogy kedvére élcelődhessen a zeneipar műmájerkedésén. Mindebből vajmi keveset sikerült a filmvászonra átültetni: a kis és nagyhalak – az orosz maffiózóktól a baseball ütős-gépfegyveres udvartartáson át a gangszta-nyelven társalgó hiphop-mogulokig – kivétel nélkül éppúgy festenek, ahogy azt elvárnánk tőlük, csakhogy ettől még senki sem fog a nevetéstől lefordulni a székéről. Éppenséggel az sem tekinthető kimondottan üdvösnek, hogy mindannyiszor, amikor Chili felfedezettje, az aranytorkú R’n’B-díva dalra fakad, kedvenc gengszterünknek meghatottságtól könnyes tekintettel kell a távolba révednie.

 

Csak lazán!

Be Cool – amerikai, 2005. Rendezte: F. Gary Gray. Írta: Elmore Leonard regényéből Peter Steinfeld. Fényképezte: Jeffrey L. Kimball. Zene: John Powell. Szereplők: John Travolta (Chili Palmer), Uma Thurman (Edie Athens), Vince Vaughn (Raji), Harvey Keitel (Nick Carr). Gyártó: MGM. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 114 perc.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8207