KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Miron szerelme

Schubert Gusztáv

 

„Téli napsütésnek, asszony szívének ne higgy!” – inti óvatosságra a bolgár ifjakat a népi szentencia. Az együgyű Miron sokáig nem fogadja meg e jó tanácsot, csak akkor „tér észhez”, amikor fellángolása kis híján börtönbe juttatja. (Szép és butuska szeretője ugyanis, hogy váratlanul hazatérő férje gyanúját eloszlassa, erőszaktevéssel vádolja meg az éjszakát nála töltő postásfiút.) A rendező szerencsére még hőseinél is naivabb: mindvégig kételkedik az effajta köznapi bölcsességek értelmében. A parasztdekameronba illő, vérbő példázatot azért látja és láttatja a komikus hatások következetes tompítása, a tempó lassítása, a fényképezés költőietlensége és a szinte hibátlan színészi játék eszköztelensége révén „szomorú történetnek”. Joggal: a megfontolt szerelem a szenvedély paródiája; szánalmas és embertelen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6980