KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisvárosi fojtogató

Simándi Júlia

Claude Chabrol, aki A szép Serge-zsel, az Unokafivérekkel a francia új hullám egyik szülőatyja volt, már vagy két évtizede változó fajsúlyú bűnügyi történetek interpretálásával kísérletezik. A hitchcocki vonalat folytatja: rejtett érzelmek, lappangó feszültségek, baljós hangulatok, titkos félelmek légkörében különös emberek hajtják végre sötét tetteiket. Simenon írása, amely e film alapjául szolgált, eleve lemond a külsőséges, látványos, harsány izgalmakról a lélektani indítékok vizsgálata, az elfojtott indulatok lassú fölhalmozódásának s egy paranoiás folyamat aprólékos bemutatása javára. Az időből kiszakított, jellegzetesen francia, kisvárosi miliő képi megjelenítése cizellált keretbe foglalja a rettegett fojtogató történetét. S ez a keret olyan tökéletes, hogy magának követeli a néző teljes figyelmét, amelyet a tempótlan cselekmény amúgy sem köt le.

Rendkívüli finomsággal és pontossággal mutatja be Chabrol azt a kisszerű, állóvíz-mozdulatlanságú, álmosítóan egyhangú világot, amelyben hősei – a beteg feleségét ápoló kalaposmester és a sokgyermekes kis örmény szabó – vegetálnak. (Michel Serrault és Charles Aznavour alakítása elsőrangú.) A mindennapos kártyaparti és biliárd a kávéházban, a macskaköves, szűk utca mindig változatlan arculata, az ódon üzlethelyiségek fülledt levegője, a folyton szemerkélő eső mesterien létrehozott világ, amely szinte sóvárogva várja, hogy történjék már valami, akármi, akár valami szörnyűség. És színre lép a titokzatos fojtogató... Végül persze mindent megtudunk, sokszor már akkor, még mielőtt igazán kíváncsiak lennénk rá. Az egyetlen titok, ami megfejtetlen marad: a kalapos és a szabó különös kapcsolata; beteljesületlen ígérete a filmnek, amely végeredményben magán hordozza a magas szintű mesterségbeli tudás – s ezen a színészi játék és az operatőri munka is értendő – valamennyi jegyét, mégis unalmas és érdektelen. A legzseniálisabb festményt is csak kevesen képesek órák hosszat élvezettel nézegetni, hát még ha nem is maga a kép az, ami bámulatra méltó, csupán a keret...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6494