KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kéjnő Kaliforniába készül

Ardai Zoltán

 

Martin Ritt előző nálunk bemutatott filmjének, a Norma Raenek Sally Fields játéka mellett csupán a téma (szakszervezeti harc a jelenkori USA-ban) kölcsönzött bizonyos érdekességet. Ritt újabb, hasonlóképpen társadalomkritikus indíttatású művét már csak Sally Fields élteti, aki íme, egy húszdolláros kategóriájú, botladozó kis „kéjnő” szerepében is meggyőző. A Norma Rae mérsékelten drámai története után most édesbúsan szociologizáló zsanért látunk countrys háttérzenével, az amerikai utazási filmek műfajában, amelyben Ritt súlycsoporttal alatta marad mondjuk Schatzbergnek vagy Rafelsonnak, többek közt éppen azért, mert filmje oly engedelmesen illeszkedik a maga skatulyájába. A kisrealista stílus itt megfigyelésszegény, s inkább vázlatos, mint aprólékos. A közepes aranyköpések kellemkedő flottsága folyton természetellenes hatást kelt, bár lehet, hogy ezért a fordítást vagy a szinkront kell okolnunk. De elkelt volna egy friss szempont a régóta jólismert alaphelyzethez is (emberarcú rossznő a rohadt tisztességesek között). Akik viszont azt kifogásolnák, hogy Kaliforniából és a nemi életből egy szemernyit sem láthattak, azoknak tudniuk kell, hogy a film eredeti címe nem csalicím; magyarul: Mellékutak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6439