KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fegyvercsempészek

Bán Zsófia

 

Volt egyszer egy összeesküvés…, valamikor a negyvennyolcas forradalmak táján, Havasalföldön, a kormány és az uralkodó ellen, melyet egy „Sárga Rózsa” fedőnevű fenegyerek vezetett. Ez a Sárga Rózsa igen sok amerikai westernt láthatott, mert a járása, a nézése, a bőrnadrágja és a pisztolykezelése szakasztott olyan, mintha egyenesen az amerikai prériről tévedt volna kelet-európai földre. Helyi jellegét talán az hivatott jelezni, hogy whisky-ivás vagy szájharmonikázás helyett megállás nélkül szotyolamagokat köpköd. Ő a tipikus magányos hős. Nem is értjük, hogyan kerülhetett egy monarchia-ellenes összeesküvés élére. Ami ennél nagyobb baj, hogy azt sem tudjuk, miért került oda. Kalandvágyból? Személyes bosszú miatt? Netán a „szegények megsegítése” vezérli? Az egész ügy háttere és a résztvevők indítékai elég homályosak. Nyilván ők a jó emberek – hiszen az uralkodó ellen szőnek összeesküvést forradalmi időkben. Legyen ennyi elég. Sőt, még azt is tudjuk, hogy a fegyvereket, melyeket az országba akarnak csempészni, ugyanattól veszik Bécsben, akitől Kossuth is vásárolt. Mi kell még?

Az alkotók szeme előtt az a műfaj lebeghetett, amit úgy hívnak, hogy történelmi kalandfilm. Hát, történelemből édeskevés van benne, kalandfilmhez meg nem elég, hogy a kaszkadőrök ügyesen buknak lóval. Legalább egy vékonyka szerelmi szálat csempésztek volna a történetbe. De azt (is) kifelejtették.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6415