KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A navigátor

Koltai Ágnes

Ez nem Buster Keaton és az ő csodahajója, csak egy ausztrál–új-zélandi misztikus kalandocska. Vincent Ward filmje négy esztendővel ezelőtt készült, Ausztráliában megnyerte az összes lehetséges filmdíjat, s sikerrel járt meg néhány európai fesztivált is. Ez a legtöbb, amit elmondhatunk róla; no meg azt, hogy messze már az ausztrál új hullám dicsősége. Hollywood elszippantotta a legtehetségesebb alkotókat, s lassacskán már csak a jó memóriájú filmtörténészek emlékeznek az ausztrál mozi egyszeri virágzására.

Hollywood egyébként Vincent Wardot is „megvette”, középkori Odisszeiája meghozta számára a filmipar legfontosabb elismerését: jegyzik az amerikai filmtőzsdén.

Ward egy – sci-fi mércével mérve – nehézkes történettel verekedte fel magát az ismeretlenségből. Dühöng a pestisjárvány nem sokkal a százéves háború után; egy kis kelta falu lakói sajátos ötlettel szeretnék elűzni a fekete halált: egy gyermek eszelős látomásának engedve felkerekednek, hogy kitűzzék a maguk eszkábálta keresztet a több mérföldnyi járásra fekvő katedrális csúcsára. A szent erő és az akarat minden pokoli kínt legyőz, még a kegyetlen időt és a történelmet is. Hőseink a kereszttel a mai Új-Zélandban bukkannak fel. Kis híján elüti őket egy eszeveszetten robogó kamion. Hiába, ez a hitehagyott modern világ semmit sem tisztel.

Ha már misztikum, csoda és megannyi filmtrükk: megnéztem volna a keresztre feszített kamiont.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=619