KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az önvédelem nagymestere

Kapecz Zsuzsa

Egy ifjúsági sportfilmnek vélhetőleg, az ifjúsághoz kell szólnia, a sportról. Az önvédelem nagymestere (eredetileg A legyőzhetetlen) című film alkotói egy speciális birkózásfajta, a szambo népszerűsítésére vállalkoztak, tisztelegve annak megteremtője, a sportág-alapító Anatolij Harlampijev munkássága előtt. A mester a húszas években, középázsiai vándorlásai során dolgozta ki a fegyver nélküli önvédelem technikáját, az ősi, hagyományos birkózásfajták fogásainak ötvözésével. Ilyen régi tudomány az üzbég kurasa is, virtuóz bajnokait megcsodálhatjuk a filmben. Azaz, ha csupán őket csodálhatnánk, egyszerű dolgunk lenne, ki-ki eldönthetné, érdekli-e a birkózás, és aszerint válthatna mozijegyet. A film készítői azonban nem bíztak eléggé a „csomagolatlan” sport hatásában, és úgy kerekítették a történetet, hogy az életrajzi tények helyett a történelem tényeit erőszakolhassák a nézőre, közhelyszerűen kalandos fordulatokkal és didaktikus párbeszédekkel.

Az otthoni kritikák kiemelték Andrej Rosztockij alakítását a főszerepben, viszont egyöntetűen sematikusnak bélyegezték a rendezői és forgatókönyvírói munkát. A legesípősebb bírálatot a Szovjetszkaja Kultura közölte: „Ilyen erővel akár Gogol Holt, lelkekjét is lehetne sportkönyvnek titulálni, mivel Csicsikov és Nozdrjov dámajátékot játszanak. Ez a nézőcsalogató nódszer egy pillanatig sem tisztességes, különösen, ha ifjúsági filmről van szó. S nem árt emlékeztetni, hogy az inkorrekt eszközök alkalmazása a sportversenyeken is kizárással jár…”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/03 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6179