KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa

Molnár Péter

 

Az Ifjú Sherlock Holmes jellegzetes darabja a 80-as évek új-hollywoodi mozgókép-meséinek. A nézőtéren ülő kiskamaszok ezekkel a „szelídített” borzalmakkal vezettetnének be a felnőtt filmek világába, ha nem volnának már amúgy is a horror- (és pornó) műfajok alapos ismerői.

A film egzotikus kellékei a producer, Steven Spielberg alkotásainak sikerreceptjére emlékeztetnek. A fúvócsőből kilőtt tüskék tébolyító hallucinációkat okoznak, alkalmat adva Barry Levinson rendezőnek, hogy a London kellős közepén játszódó történetben is kiélhesse fantáziáját. A külvárosi raktár rejtekében felépített hatalmas, fából összetákolt piramis ugyan már túlzásnak tűnik, de Levinson, akárcsak mestere, Spielberg szokott, gyakran kikacsint a filmből, mintha azt mondaná: „Ez csak játék”. A vad ábrázatú szektatagok mókásan egymásnak ütközve vétik el hatalmas szablyáikkal az ügyetlen Watsont, a Temze jégtáblái között eltorzuló tekintettel alámerülő gyilkos pedig egy fogadóban tűnik fel a befejező képsorokon, egyben jelezve: a Gonosz kiirthatatlan.

Ez a slusszpoén persze korántsem öncélú. Feltehetően üzletről van szó, a poraiból feltámadó Rosszal így folytatódhat a küzdelem. Jöhet a Sherlock Holmes II.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5343