KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tapló télapó

Kovács Marcell

 

Szállingózó hópelyhek andalító képei után boldogan ünneplő társaságot mutat a főcímjelenet, de az idillre két percnél többet nem vesztegetve rögtön utána felbukkan az ünneprontó címszereplő. A pult végén ücsörög piros jelmezében, borostásan, vedel keserű tekintettel, azután kitántorog a ház mögé, és a kukába hány. A folytatás másfél órányi vicces nihil, önpusztítás és embergyűlölet, szüntelen káromkodás kíséretében. Torrente hollywoodi melodrámába csöppenve karácsonyozik.

Az alkoholista mikulás törpenövésű kollégájával városszéli bevásárlóközpontokban szórakoztatja a gyerekközönséget, hogy azután Szenteste, az éj leple kirámolja a széfet. A Tapló Télapó a meghitt ünnepi hangulat önkényuralma ellen lázadó gonosz komédia. A Coenek ötletéből és produceri felügyeletével készült, rendezője pedig az a Terry Zwigoff, aki az alternatív képregény ünnepelt szatírjáról, Robert Crumbról készített dokuja és a Tétova tinédzserek magyar címmel sújtott, undok tinilányokról mesélő kedves képregényadaptációja révén az amerikai független vagy függetlenszerű mozi egyik új kedvence. A vidéki Amerika iránt rajongó Coeneken és a társadalomba nem illeszkedőkkel rokonszenvező Zwigoffon most elhatalmasodik az utálkozás gyönyöre: minden figurájuk defektes, az életük kisszerű és boldogtalan. A meleg szereplő hisztérikus és agresszív, a pénzes taknyos pedig tényleg taknyos, ráadásul a félhalott nagyival él, amíg az apja sikkasztásért ül.

De a filmet nem kutyaviadalok szervezői készítették bujkáló háborús bűnösök számára: a végkifejletben – valljuk be, nem teljesen váratlanul – a tapló télapó jóságos, gondoskodó télapóvá változik. A szeretetteljes, életigenlő befejezés ellenére azonban ez egy szántszándékkal tahó, velejéig romlott darab, gyereket, húgocskát, kisunokát csak akkor vigyünk el rá, ha megnyugtató válaszokkal rendelkezünk a kipufogógázt használó öngyilkossági technikát vagy a testi szerelem és a székrekedés kapcsolatát firtató kényelmetlen kérdésekre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/01 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4796