KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Simon Birch, a kisember

Vidovszky György

 

A film egy aprócska fiúról szól, akinél már az is csoda volt, hogy életben maradt, hiszen alig volt több születésekor öt centinél. A megjelöltség természetesen küldetéstudattal párosult, Simon Birch-nek személyes kapcsolata van Istennel. Amikor Simon egy véletlen balesetben barátja, Joe gyönyörű édesanyját megöli, igazán szorosra fűződik kettejük viszonya. Egy feladatuk van: megtalálni Joe igazi apját.

A film hamisítatlanul amerikai sziruptömeg. S a legfelháborítóbb benne az, hogy Simon testi fogyatékossága hatásos fogás csak, álszent együttérzésre apellál a betévedt nézőnél. A film összemossa a testi tulajdonságot az Istenhittel, lelki óriássá növeli Simont, aki erkölcsileg mindenki fölé emelkedik kicsiségéből adódóan. Néhány ponton, mintha oldani kívánnák az alkotók az érzelgősséget, ezért bájosan csomagolt kedveskedő humort adagolnak a történetbe. De ez éppen a nagy igazságok és érzések kimondására készíti fel a nézőt. Vagyis ritmikailag kétségtelenül jól tagolt a film, érzelmileg pedig átlátszóan hazug. A legnagyobb kár talán a főszerepet játszó Jan Michael Smith-t éri, hiszen figurájában, egyéniségében ott rejlik az életszerű problémákkal való szembesülés kínja és öröme, de ebből a film semmit sem használ ki. A rendező sokkal inkább azzal foglalkozik, hogy tíz befejezéssel akár tízszer többet facsarjon ki e bosszantóan bárgyú történetéből és a zsebkendőkből. Még az első lezárás után kisebb csalódással távozhattam volna, így csak arra gondolhatok vigaszképpen, hogy talán mindenki ízlése szerint megtalálhatja a maga befejezését. Az utolsót mindenesetre már megbocsájthatatlannak tartom: Simon Birch egykori barátja húsz évvel később – akárcsak a film elején elindul Birch sírjától mély értelmű gondolatokkal és veretes érzelmekkel a fejében, hogy tudtunkra adja: őt megérintette kis barátja imént felvezetett élete. Jó neki!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4444