KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Skorpiókirály

Herpai Gergely

 

A Múmia II készítői hamar rájöttek, hogy a rettenetesen sablonos és idétlen folytatásban az egyedüli hatásos (vagy inkább hatásvadász) jelenet a Skorpiókirály támadása, és az izompacsirta vezér figurája maga is felülmúlja aZ Indiana Jones-utánzat főszereplőt meg a másodszorra gyorsan unalmassá vált „Múmiát”. Ezért gondolhatták, hogy remek Conan, a barbár-szerű filmet lehetne készíteni a „The Rock” (polgári nevén: Dwayne Douglas Johnson) főszereplésével egy, a Skorpiókirály korábbi kalandjait feldolgozó filmben. Tévedtek. Dwayne Douglas addig remek színész, amíg meg nem szólal, ez viszont elkerülhetetlenül bekövetkezik még a film elején… (Arnold Swarzenegger bizony Kevin Spacey-nek számít „The Rock” mellett, és ez sajnos igaz a többi színészre is.)

A történet és a látványvilág is a szokásos fantasy kliséket idézi: a készítők a történelmi hűség megőrzése érdekében (elvégre nem egy kitalált világról, hanem valóságos korról van szó) a minimális fáradtságot sem vették.

Talán jól is van így… A Skorpiókirály igazi akciófilm-rágógumi, gyorsan emészthető sztorival, és valóban egész látványos kardpárbajokkal. A sok Mátrix utánzat és kung-fu film után pedig szinte felüdülésként hat, hogy otromba, nehezen mozgó, de annál nagyobbat ütő, böhömnagy barbárok harcát láthatjuk. Nem szellemi felüdülés, de ezt pontosan tudja az ember, amikor beül rá a moziba…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2594