KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Orion űrhajó – A visszatérés

Csillag Márton

 

A magyar társadalom többsége idejekorán, már 1970-ben leszámolt az amerikai Star Trek (1966) és a nyugatnémet Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai- tévésorozat (1966) hirdette űrmítosszal, egészen pontosan akkor, amikor Prohászka Ferenc sörgyári munkás – alias Gyula vitéz – tetőtől talpig gipszbe bújtatva örökre nevetségessé tette a papírmasé díszletek között forgatott televíziós űreposzokat. Cliff Allister McLane (Dietmar Schönherr) parancsnok és csapata azonban, mint mindig, most is a lehetetlenre vállalkozott: visszatért a jövőből, hogy a kollektív magyar tévéemlékezet űrüres terét műanyaggal, nejlonnal és méhkas-frizurákkal töltse ki, azaz felidézze a jövendőt, ahogyan azt a hatvanas évek derekán Bajorországban elképzelték. Az Orion legénysége – és a bájos Tamara Jagellovsk biztonsági tiszt (Eva Pflug) vezette leánysága – negyvenévnyi lopakodó üzemmód után különleges tudással, az idő manipulálásának egy távoli pr-galaxisban elsajátított képességével tér vissza a nagyközönség elé. Hőseink 7 x 60 perces kalandjukat mindössze 92 perc hosszúságúra zsugorították, csak a legizgalmasabb és a fokozódó nemzetközi helyzet okán aktuálisnak tartott jeleneteket hagyva meg, míg a többi izgalmat csillagközi híradás formájában, egy lokális Kudlik Juli (Elke Heidenreich) tolmácsolásában idézik fel. Rolf Zehetbauer Oscar-díjas látványtervező díszletei mai szemmel nézve leginkább Ed Wood alien-drámáinak űrhajóbelsőire emlékeztetnek, a trükk-felvételek megmosolyognivalók, mégis hálásak lehetünk a gondviselésnek, hogy az illetékesek nem ragasztották össze a Bavaria Filmstúdió összes kékvásznát és forgattak remake-et – Peter Thomas legendás kísérőzenéje és a pezsgőtablettával előidézett felszállás-effektus ugyanis elválaszthatatlan páros.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2410