KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mambo italiano

Köves Gábor

 

Színes és mozgalmas karikatúravilágot fest fel játékfilmjében a kanadai író-rendező, Émile Gaudreault, melyet alapvetően kedélyes rajzfilmfigurák népesítenek be, akiknek arcán a legnagyobb magánéleti krízisek sem hagynak maradandó károsodást. Ebben a kellemesen kipárnázott plüssuniverzumban Angelo, egy erősen hagyományőrző olasz–kanadai család legfiatalabb sarja igyekszik megtalálni a boldogságot, ami az ő esetében már csak azért sem egyszerű, mert a fiatalember a saját neméhez vonzódik. E vonzalom felvállalásának nehézségeit és a mássággal szembeni türelmetlenség témáját körüljáró filmben a nevettetésre programozott szappanoperák játékszabályai érvényesülnek, amit maga az író-rendező is készséggel elismer, hiszen főhőse végül a családja ihlette televíziós szappanoperával fut be forgatókönyvíróként. Angelo története hemzseg a sztereotípiáktól – az olasz család, a rokonok, barátok és szomszédok gyülekezete egytől-egyig a jól ismert kirakat-olasz, a nagyhangú, harsány és hirtelen vérmérsékletű őstípus variánsai. A környezet bumfordi elnagyoltságát a főszereplők világának, a történet középpontjában álló meleg pár együttlétének hitelesnek tűnő részletei, örömeik és félelmeik, boldog pillanataik és konfliktusaik valószerűsége hivatott ellensúlyozni. És ha egy-egy pillanatra úgy tűnik is, hogy Angelóval valóban alaposan kibabrált az élet, a könnyed élményszerzésért felelős kreatívok már nyúlnak is a nézőbarát megoldásokért. Elvégre a Bazi nagy olasz lagzi – helyenként tetten érhető mozifilmes megoldásai ellenére – vérbeli szappanopera, az a műfaj, amelyet nem az igazságért, hanem épp annak ellenkezőjéért szeretünk olyan kitartóan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1786