KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szavak ereje

Fekete Tamás

Sometimes Always Never – amerikai, 2018. Rendezte: Carl Hunter. Írta: Frank Cottrell Boyce. Kép: Richard Stoddard. Zene: Edwyn Collins és Sean Read. Szereplők: Bill Nighy (Alan), Sam Riley (Peter), Alice Lowe (Sue), Jenny Agutter (Margaret), Tim McInnerny (Arthur). Gyártó: Hurrican Films / Goldfinch Studios. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 91 perc.

 

A mogorva, önmagának való és mindenkitől elidegenedett apa és felnőtt, családos fia útnak indul, hogy felkutassák a fiú eltűnt testvérét. Az így kezdődő történetek általában nem sok meglepetést tartogatnak, nem csupán felépítésük, de végkimenetelük is megjósolható – noha A szavak erejében is jócskán akad kiszámítható pillanat, legalább annyi váratlan fordulattal is megajándékoz minket. A forgatókönyvet író Frank Cottrell Boyce eddigi munkáiban előszeretettel ábrázolt való életből vett, a művészi önkifejezésük és kiteljesedésük révén végül személyes és családi tragédiákat okozó alakokat. A Hillary és Jackie zenész nővérpárosa, a Viszlát, Christopher Robin Milnéje, vagy a Michael Winterbottom által rendezett Non-stop party arcok és a Bikatöke hőseinek életében végül mindannyiszor megjelenik a fájdalom és a veszteség, miután valami igazán jelentőset hoznak létre. Az A szavak ereje főhőse pár lépéssel mögöttük jár: hétköznapi ember, aki művészi álmokat nem dédelget, ám ő is teljességgel alárendeli magát egy tevékenységnek. A scrabble-ben és ennek minél tökéletesebbre csiszolt játékmódjában találja meg az élet értelmét, és egyben a kulcsot mindenhez – így eltűnt fiához is a szókirakó segítségével vél utat találni.

Boyce leágazásokkal teli és váratlan irányokba építkező forgatókönyvét az első játékfilmjével jelentkező Carl Hunter vitte vászonra. Képi világa Wes Andersont idéző játékossággal teli és elidegenített, miközben előszeretettel választja el egymástól szereplőit, és zárja scrabble-betűt idéző négyzetes keretbe, hogy ezek a kis építőkockák egymás mellé kerülve végül mégis összeálljanak egy jelentéssel bíró, személyes állítássá.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14135