KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bérgyilkos Mary

Pápai Zsolt

Proud Mary – amerikai, 2018. Rendezte: Babak Najafi. Szereplők: Taraji P. Henson, Billy Brown, Danny Glover. Forgalmazó: Sony. 90 perc.

 

Voltaképp nem is olyan rossz ötlet: elkészíteni a Leon, a profi kortársi blaxploitation-imitációját, mégpedig a nemek fordított leosztásával, bérgyilkosnővel és kissráccal. A Bérgyilkos Mary azonban az alapkoncepcióján túl semmi izgalmassággal nem szolgál, ha csak a klasszikus forgatókönyvírói direkciók gátlástalan semmibevételét jelentő megoldásokat nem tekintjük meglepetéseknek. Babak Najafi direktor középkategóriás akciózó (Támadás a Fehér Ház ellen 2.), akit a harci dobok hangja hoz csak lázba, a dramaturgiai finomhangolás nem érdekli, következésképpen a szituációk elrajzoltak a filmjében, az okok és okozatok sokszor érthetetlenek, a figurák motivációja pedig kifejtetlen, és egyáltalán: van valami perverzitás abban, hogy a hősnő megöl egy férfit, majd gondjaiba veszi áldozata gyerekét, hogy aztán, regimentnyi ember legyilkolása után, végül mosolyogva távozzon vele a nagyszabású fináléban. Közel kilencven éve hasonló alapsztorival dolgozott – és vallott kudarcot – a gengszterműfaj egyik szülőatyja, a többek között A közellenséget jegyző, kiváló William A. Wellman életműve egyik leggyengébb darabjában, a Hatchet Manben. A Bérgyilkos Mary azonban nem csak ezt a filmet idézi meg, hanem egész szakajtónyi gengszterklasszikust, A Keresztapától kezdve A közellenségig (lásd például az Oidipusz-konfliktust és a leszámolást a pótapával). Miután a cselekmény fordulatai idővel egyre érdektelenebbek, a rejtvényfejtés izgalmát csupán az intertextek helyének detektálása jelentheti a néző számára. Pusztán emiatt viszont nem érdemes megnézni a filmet.

Extrák: Kisfilmek a Bérgyilkos Mary megszületéséről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13729