KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vörös nap

Benke Attila

Soleil rouge – francia–olasz–spanyol, 1971. Rendezte: Terence Young. Szereplők: Charles Bronson, Alain Delon, Ursula Andress, Toshiro Mifune. Forgalmazó: Mirax. 97 perc.

 

Akira Kurosawa A testőr című filmjének végén két veretes, nagyon hasonló filmműfaj (a chambara/szamurájfilm és a klasszikus western) ikonikus gyilkoló alkalmatossága, kard és pisztoly feszülnek egymásnak. Ezt az alig pár másodperces összecsapást teszi Takashi Miike Sukiyaki Western Django című filmjének központi motívumává, melynek csúcspontja az italowesternekből ismerős, hosszúra nyújtott párbaj, melyben Testőr-módra ismét katana és colt mérik össze erejüket. E két japán film között azonban van egy olasz vadnyugati kaland, Terence Young Vörös napja, melyben nemcsak az angolszász és a japán kultúra fegyverei, de legendás színészei (Charles Bronson, Alain Delon, Toshiro Mifune) is összemérik erejüket.

A Vörös nap történetét már ezerszer láttuk: adott egy értékes, egzotikus ereklye (ebben az esetben egy japán kard), amit a nagyravágyó, kapzsi bandita meglovasít (a mindig sármos Delon most lubickol a rosszfiú szerepében), társát (Bronson tőle kissé szokatlan idióta főhőse) pedig becsapja és lelövi. Így a hoppon maradt csavargó az értékes tárgy őrzőjével (Mifune meglehetősen sztereotip módon bölcsnek, transzcendentálisnak ábrázolt szamurája) az áruló nyomába erednek, útjukat pedig mexikóiak, egy szeszélyes szöszi és a jó öreg westernsablon szerint vadbarom indiánok keresztezik, míg eljutnak a felgyújtott nádasban zajló fináléig. A sztori tehát nem Oscar-gyanús, azonban a vágtató indiánokat kaszaboló japán harcos, vagy a végig civakodó szamuráj és cowboy látványa mégis bizarr módon izgalmassá teszik Terence Young westernjét. Az ilyen momentumok miatt is sajnálatos, hogy olasz létére a Vörös nap feladja az italowesternek keménységét, szikárságát, és mintegy klasszikus amerikai kalandfilmmé szelídül. Japán és a Nyugat összecsapása nélkül Terence Young műve szórakoztató, de feledhető western lenne, így viszont bír némi egzotikummal.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11580