KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amerika fegyverben

Bíró Péter

A függetlenségi háború éveinek Amerikájában játszódik Hugh Hudson filmje, és régi recept szerint egyetlen ember kicsinyke világán keresztül próbálja meg bemutatni a kontinensnyi ország millióinak sorsát érintő, az újkori történelem menetét is befolyásoló eseményt. A kisember (Al Pacino) egy járvány során elveszítette feleségét és három gyermekét. Egyetlen megmaradt fiával vasércet szállítanak, ám New York kikötőjében a forrongó tömeg egyszerűen elkobozza hajójukat, sőt nem sokkal később erőszakkal be is sorozzák őket. Néhány csata után Al Pacino kijelenti, ez nem az ő háborúja, és megszökik.

Így kezdődik a film, a továbbiakban pedig arról szói, hogy a sorsüldözte, elgyávított és önző kisember egy Solohov-hőshöz hasonlóan, különböző élmények hatására lassan, de biztosan ráébred, tévedett, ez mégiscsak az ő harca, és öntudatának teljes fegyverzetében újból beáll a seregbe, hogy fiával együtt küzdjön immár a végső győzelemig.

A kosztümöktől, a díszletektől és az elöltöltős puskákkal nehézkesen, lassan megvívott csatáktól kezdve egészen a hősök fogát borító lepedékig minden hiteles, ami látszik. Mindaz viszont, ami nem látszik, tehát a történetet működtető eszme, gondolat egyetlen kérdést vet fel igazán komolyan, mégpedig azt, miként képes ez az ország (Vietnámon innen és túl) elviselni az önnön nagyságával való folyamatos szembesülést.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1133