KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Végső menedék

Varga Zoltán

Shelter – amerikai, 2010. Rendezte: Björn Stein, Mans Marlind. Szereplők: Julianne Moore, Jonathan Rhys-Meyers, Jeffrey DeMunn. Forgalmazó: ADS Service. 112 perc.

Michael Cooney a hóemberként reinkarnálódó sorozatgyilkost szerepeltető videófilmjeivel debütált rendezőként (Jack Frost 1–2.), de íróként valamivel magasabbra tette a mércét – legnagyobb dobása ez idáig a 2003-as Azonosság, amelyben a psziché sötét oldala iránti érdeklődését csavaros, jóllehet a gyakorlott thrillerfogyasztók számára kevésbé meghökkentő történetbe csomagolta. Hasonló úton jár a legújabb forgatókönyvéből készített Végső menedék, amely az Azonossághoz mérve sem igazán meggyőző tétel, habár – elsősorban a műfaj kedvelői számára – nem feltétlenül erények híján való. A borzongató hangulat erősségeként kivált a természeti helyszínek jelentékeny szerepeltetése említhető; a színészek is (a doktornőt alakító, a műfajfilmekben jó ideje kényelmetlenül mozgó Julianne Moore és a titokzatos ápoltat ihletetten játszó Jonathan Rhys-Meyers) találóak; mi több, minden komplikáció dacára a suspense működtetésében sem vall kudarcot a film, takarékra állítva a sokkhatásokat.

A többszörös személyiségzavar jelenségét fürkészni persze mostanában meglehetősen divatos (lásd a Viharszigetet vagy a nálunk egyelőre nem hozzáférhető John Carpenter-filmet, a The Wardot) – a film éppen ott siklik ki, hogy nem elégszik meg az elme labirintusával, s misztikus dimenziók felé tör: amint a pszichológiainak hitt rejtély fölfejtése lélekvándorlással és vajákosokkal kerül összefüggésbe, a cselekmény túlbonyolítottá válik, teret adva valamennyi elképzelhető klisének. A zárókép fordulatát például a Joel Delaney megszállottsága óta eltelt negyven év alatt rongyosra koptatták.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10929