KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Alkonytájt

Nagy V. Gergő

Near Dark – amerikai, 1987. Rendezte: Kathryn Bigelow. Szereplők: Adrian Pastar, Jenny Wright, Lance Henriksen. Forgalmazó: Corner Film. 94 perc.

Jóllehet a vámpírok közül a filmtörténet során főképp a magányos és arisztokratikus példányok váltak emblematikussá, a nyolcvanas évtized második felében – alkalmasint az eldurvult fiatal szubkultúrákra reflektálva – inkább csoportban működő banditaként tűntek föl a vásznakon. Az Elveszett fiúk és az Alkonytájt törvényen kívüli közösségekben élő vérszívókat léptetett a színre, akik örökké tartó éjszakai bandázásra csábítják a reagani Amerika egészséges gyermekeit.

A neokonzervatív értékekre fittyet hányó – és ekképpen némi ellenkulturális sármmal bíró – vámpír-vandálok vadnyugati útonállóként dézsmálják Oklahoma lakóit az Alkonytájtban. A korábban az avantgárd vonzáskörében működő Kathryn Bigelow második mozija a western és a horror zsánerét házasítja, ám bizarr műfajkevercse nem hódol a korban dívó ironikus szemléletnek, inkább üdvös komolysággal gondolja újra a vámpírmítoszt. Tisztességes farmerfiúként dolgozó főhőse egy átutazóban lévő leánytól követeli ki a fertőző csókot az első találkán, hogy aztán annak barátai között megismerkedjen a vámpírlét örömeivel (mint a féktelen éjjeli vadászatok) és fájdalmaival (a rettegést hozó napfény) – míg végül választania kell otthonhagyott csonka családja és újdonatúj famíliája között. A vérségi kötelékek súlyáról szóló történethez – melyet Bigelow mellett Az országút fantomjáról nevezetes Eric Red jegyez – a napperzselte síkság fenyegető képei és a Tangerine Dream hipnotikus zenéje adja a kulisszát. Az Alkonytájt egyszerre szól egy szépséges szerelemről és a felnőtté válásról, ugyanakkor elsősorban az elcsatangolt fiatalokra leselkedő veszélyekre hívja fel a figyelmet. Ám a kéjjel gyilkoló, elvadult vámpírcsalád vagány tombolása – kivált az elsőrangú színészek jutalomjátékának köszönhetően – mégis inkább vonzó, mint elrettentő.

Extrák: audiókommentár Kathryn Bigelow-val; werkfilm; kimaradt jelenetek Kathryn Bigelow kommentárjaival.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10018