|
|
|
KrónikaKozák András (1943–2005)Jancsó Miklós
Állok. Nézek kifelé a fejemből. Mostanában sokszor nézek kifelé.
Nagy a hó, nagy a jég, belepi a várost. Bolond az idő. Megbolondult vagy mindig bolond volt? Bolond, bolond világ.
Itt vagyunk, aztán eltűnünk. Eltűnünk, akár erdőben a vadnyom. Mégis őriz-e valami, valaki minket?
Havazik. Fehér függöny.
És jön velem szemben. Szelíd. Mindig szelíd volt. Ádáz korban élt, mégse rántotta őt magával. A hangját sem emelte meg sose. Nagy volt pedig a zaj. Csatakiáltás. Néha diadalordítás is. Kézitusa. Sűrű tömeg. Nagyon sűrű, mégse használta sose a könyökét, nem ugrált magasra, nem ült fel a többiek vállára, nem nyomott víz alá senkit. Ismerte az örvények mélységét?
Kinek tegyem fel ezt a kérdést? Neki már soha többé. Titkát elvitte magával. Csak különös mosolya maradt itt nekem. A mosolya. Erre a hátralévő kicsi időre.
Állok. Nézek kifelé. Sűrű a hóesés. És jön. Lassan lépked. Minden titkok tudója?
Ő, Kozák András!
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1121 átlag: 5.56 |
 |
|
|
|
